Hamisan a hírhamisításról

„Óvakodj, mert te is könnyen átverhető vagy! Ez az üzenete Siklósi Szilveszter 1994-ben készült, »Az igazi Mao« című, csúfolódó áldokumentumfilmjének, angol kifejezéssel: mockumentary-jének. Csúfolódó annyiban, hogy szembesíti a közönséget saját hiszékenységével. Ezt vetítették legutóbb a Filmklubrádió rendezvényén, majd szokás szerint megbeszélték a nézőkkel. Ugyancsak hagyományos módon, a beszélgetés vágott változata adásba is került ezen a hétvégén. Kár, hogy kissé gellert kapott az eredendően tisztes rádiós szándék.

Aztán egy szökellés, és már helyben is voltunk. Kimondva kimondatlanul: ebben a rádióban az egyik axióma: a hamisítás, mint olyan, alapvetően nem a Nyugat, még kevésbé a nyugati média sajátja. A közreműködők ezúttal is nagyvonalúan eltekintettek Machiavelli működésétől, az I. világháborús angolszász propagandát megalapozó Creel bizottságok uszító kampányaitól, amelyeket aztán Hitler állított példaként a Goebbelsi propagandaműhelyek elé: »Ezeket kell meghaladni!« Ebben a rádióban úgy harcolnak a világ hamisságai ellen, hogy szinte mindig az oroszoknál kötnek ki.

Summa summarum, mint Bolgár György kifejtette, meg van győződve arról, hogy a közönség nagyjából úgyis sejti, érzi, hogy hol van az igazság. Vagyis mindent egybe vetve azt sugallta: béküljünk meg ezzel! Már elnézést, de én nem tenném ezt! Mégpedig azért nem, mert az igazság, mint olyan, tényleg nehezen megfogható valami. Amiként gimnáziumi történelemtanárom gyakran ismételgette a szofista bölcsességet: »Egy igazság van, hogy nincs igazság. Tehát akkor az sem igazság, hogy egy igazság van, hogy nincs igazság«. Ám korántsem ilyen reménytelen a helyzet. Mert a szempontok szempontja az értékrend. Ezzel összefüggésben lett volna tárgyalható a műsorvezető által a beszélgetés elején bedobott gondolat: »Felvethető-e a médiában dolgozók felelőssége a hírhamisítással, a dezinformálással kapcsolatban?«”