Hol van kevesebb nő: a püspöki karban vagy a feministák új kedvenc pártjának elnökségében?
Vajon a templomhoz hasonlóan étterembe se hajlandó belépni az öntudatos nő, mert a séfek között durva férfiuralom tapasztalható?
Jó lenne, ha léteznének férficsoportok, amelyek komolyan vennék, hogy a férfiasságot felszámolni elsősorban az ő felelősségük.
„A Gillette ’woke’ stratégiája pontosan azért működhet, mert a problémafelvetés létezik. Attól, hogy a kisfiúkat erőszakkal férfivá, vagyis a nők elnyomására neveljük, és ezek a férfiak aztán például szexuálisan zaklatják a nőket, férfiak és nők egyaránt szenvednek. Szerencsére léteznek férfiak nem is kis számban, akik beszélgetnek erről eleget ahhoz, hogy ez a reklám potenciálisan profitgenerálónak tűnjön a P&G számára, az már kevésbé szerencsés, hogy ezt az interneten hashtagekkel teszik.
Jó lenne, ha léteznének férficsoportok, amelyek nem ragaszkodnának a férfiassághoz és keresnék hiába a nem mérgező maszkulinitást, hanem komolyan vennék, hogy a férfiasságot felszámolni elsősorban az ő felelősségük. A saját és a nők érdekében is.
Nem marketingre, hanem mozgalomra van szükség. A maszkulinitás újrabrandelése nem elég. Ugyan elég sok nő a fél életét azzal tölti, hogy számára fontos férfiakat próbál rávenni, hogy azok fejezzék ki érzelmeiket, azért a fő célunk mégsem az, hogy a férfiak sírjanak, hanem hogy ne nyomjanak el minket. Az érzékeny maszkulinitás körülbelül annyira jó a nőknek, mint a barátságos gigavállalatok esélyegyenlőségi kampányai a világnak.
Éppen ezért nem bízhatjuk rá a Gillette-re ezt a feladatot. A férfiassággal a férfiaknak kollektíven kell megharcolniuk. Azok a nyilvánvalóan nagyon magányos férfiak, akik nem csoportos nemi erőszakra akarnak maszturbálni, uralkodni akarnak a partnerükön, nem akarnak eltávolodni a gyerekeiktől, sem természetesnek venni, hogy a férfiak agresszíven viselkednek egymással, és esetleg fontosabb nekik az, hogy a nők emberek, mint, hogy a férfiszocializációt elhagyni nagyon nehéz, keressék szépen meg egymást.”