„Mike Pompeo amerikai külügyminiszter legutóbbi európai körútja okán nem árt megvizsgálni, hogy térségünkben, elsősorban a Balkánon milyen fordulatokat eredményezett Oroszország és az Egyesült Államok játszmája.
Szuverenitás ide vagy oda, a politikai-gazdasági befolyásért vívott harcuk alapvetően meghatározza az érintett kormányok stratégiai döntéseit. Jó példa erre Horvátország, ahol a baloldali-liberális ellenzék és a nem kormányzati szervezetek vele szoros szövetségben működő hálózata ezeket a döntéseket a Grál-lovag szerepében tetszelegve bírálja, jóllehet maga is tisztában van azok hátterével. Nem is az az ellenzék célja, hogy a közjót előmozdítsa, hanem hogy a kormányt védekezésre kényszerítse, kifárassza és megbuktassa (ismerős forgatókönyv!). Az idei év első hónapja nagyszámú ilyen üggyel szolgált. A jobbközép Horvát Demokratikus Közösségnek (HDZ) többek között a liberális Horvát Néppárttal (HNS) szövetséges kormánya tétován bukdácsolt egyikből a másikba, átengedve a kezdeményezést az ellenérdekelt oldalnak.
Az európai parlamenti választásra készülve a baloldali pártok itt is gomba módra szaporodnak, s mivel ugyanazokat a részterületeket (egészségügy, oktatás) célozzák meg, könnyen lépnek választási koalícióra egymással. A saját maguk által finanszírozott közvélemény-kutatások eredményeire hivatkozva a HDZ egyetlen igazi ellenfelének kiáltják ki magukat. Bár ez gyakorlatilag álhír, tény, hogy a 2016-ban trónfosztott Szociáldemokrata Párt (SDP) válságba került, és lehet pályázni a helyére. A Plenkovics-kormány nagy igyekezettel próbál egyensúlyozni a bal- és jobboldal között, már-már félő, hogy elveszti identitását, s a konzervatív szavazókat is elidegeníti, anélkül, hogy a másik oldalt megnyerné magának. Például az isztambuli egyezmény vagy a marrákesi nyilatkozat aláírása ilyen lépésnek, döntésnek bizonyult. Ezt pedig az uniós választásokat tekintve közvetlen impulzust adott egy konzervatív-keresztény koalíció létrehozására, amely értékes szavazatokat vehet el a HDZ-től.