Globalizációs termék az ellenzék

„Mike Pompeo amerikai külügyminiszter legutóbbi európai körútja okán nem árt megvizsgálni, hogy térségünkben, elsősorban a Balkánon milyen fordulatokat eredményezett Oroszország és az Egyesült Államok játszmája.

Szuverenitás ide vagy oda, a politikai-gazdasági befolyásért vívott harcuk alapvetően meghatározza az érintett kormányok stratégiai döntéseit. Jó példa erre Horvátország, ahol a baloldali-liberális ellenzék és a nem kormányzati szervezetek vele szoros szövetségben működő hálózata ezeket a döntéseket a Grál-lovag szerepében tetszelegve bírálja, jóllehet maga is tisztában van azok hátterével. Nem is az az ellenzék célja, hogy a közjót előmozdítsa, hanem hogy a kormányt védekezésre kényszerítse, kifárassza és megbuktassa (ismerős forgatókönyv!). Az idei év első hónapja nagyszámú ilyen üggyel szolgált. A jobbközép Horvát Demokratikus Közösségnek (HDZ) többek között a liberális Horvát Néppárttal (HNS) szövetséges kormánya tétován bukdácsolt egyikből a másikba, átengedve a kezdeményezést az ellenérdekelt oldalnak.

Az európai parlamenti választásra készülve a baloldali pártok itt is gomba módra szaporodnak, s mivel ugyanazokat a részterületeket (egészségügy, oktatás) célozzák meg, könnyen lépnek választási koalícióra egymással. A saját maguk által finanszírozott közvélemény-kutatások eredményeire hivatkozva a HDZ egyetlen igazi ellenfelének kiáltják ki magukat. Bár ez gyakorlatilag álhír, tény, hogy a 2016-ban trónfosztott Szociáldemokrata Párt (SDP) válságba került, és lehet pályázni a helyére. A Plenkovics-kormány nagy igyekezettel próbál egyensúlyozni a bal- és jobboldal között, már-már félő, hogy elveszti identitását, s a konzervatív szavazókat is elidegeníti, anélkül, hogy a másik oldalt megnyerné magának. Például az isztambuli egyezmény vagy a marrákesi nyilatkozat aláírása ilyen lépésnek, döntésnek bizonyult. Ezt pedig az uniós választásokat tekintve közvetlen impulzust adott egy konzervatív-keresztény koalíció létrehozására, amely értékes szavazatokat vehet el a HDZ-től.

A Horvátországot az utóbbi bő egy évben megrázó, főként gazdasági természetű ügyek hátterében is szinte mindenütt tetten érhető a „nagyobb erők” közreműködése. Vagyis a térség stabilitásáról szónoklók a gyakorlatban éppen az ellen dolgoznak! Jócskán kihatott a szomszédságra is a több külföldi érdekeltséggel rendelkező Agrokor konszern tavalyi válsága. A horvát bruttó hazai termék 15 százalékát adó cég csődközeli helyzetét két orosz bank idézte elő, miután felmondta a további hitelezést, de nem lehet kizárni nyugati pénzügyi körök beavatkozását sem az orosz bankok balkáni terjeszkedésének megakadályozására. A kormány a beszállítók széles körét veszélyeztető csőd elkerülésére amerikai tőkét volt kénytelen igénybe venni. Az ellenzéki bírálatok elsodorták a gazdasági minisztert, ám az igazi célt, a kabinet legsikeresebb tagjának, Zdravko Maric pénzügyminiszternek, illetve a kormányfőnek az eltávolítását nem sikerült elérni.

Az ősz slágere az adriai hajógyárak, főleg a pulai Uljanik helyzetének megrendülése volt. Az ágazat Európában szinte mindenütt tapasztalható válsága különösen sújtja a horvát kormányt, hiszen a tengermelléken nincs a hajógyárakhoz fogható nagy munkáltató. Ez viszont kevéssé érdekli Brüsszelt. Már 2012-ben felszólította Zágrábot, hagyjon fel a hajógyárak versenytorzító állami támogatásával, kezességvállalások formájában azonban ez tovább folyt. A kormányzati ciklusokon átívelő gyakorlat gyümölcse most érett be. A kormány, a munkahelyek elvesztésétől tartva, hazai stratégiai partnert szemelt ki. Kérdés, hogy annak lesz-e elég pénze a szanálásra és a működés újraindítására. Egy másik ügyben nemcsak a védelmi miniszteren, hanem Kolinda Grabar-Kitarovic államfőn is csattant az ostor tizenkét használt F–16-os katonai vadászgép megvásárlásának meghiúsulása miatt. Ezeket Izrael adta volna el Horvátországnak, de az utolsó pillanatban az Egyesült Államok megtagadta a hozzájárulását, mert bizonyos feltételek teljesítésében a két fél nem tudott megegyezni. Az ellenzék ebben az ügyben az elveszett nemzeti büszkeséggel manipulálta a közvéleményt.”