Azonban egy dolgot elfelejtenek a modernkori SzSz-esek (=szivárvány szemüvegesek):
az ember nem érett, kiforrott, ítélőképes lényként születik a Földre.
Tanulnia kell arról, mi a helyes és mi a helytelen, mit szabad és mit nem, mi az, ami hasznára válik és mi az, ami nem. Alapvető erkölcsi alapelvekről és eszmerendszerekről kell hallania, azokat magáévá tenni vagy azoktól eltávolodnia. Döntenie kell önmagáról: milyen ember szeretne lenni? Ez az identitásválság, amit szerencsés helyzetben kamaszkorban többnyire magunk mögött hagyunk.
A ma a nyugati világban uralkodó ideológia azonban rendesen alávág az elmélet megvalósulásának: harsogva hirdetik, hogy mindenki találja meg saját identitását, azonban úgy képzelik, ez egy önálló folyamat.
Szabadságot adnak, mikor milyen mértékben. Említhetünk például családokat, ahol a gyerek nemét veszik el még csecsemőkorban, vagy országokat, ahol az apa és az anya, a férfi és a nő fogalmát bontják meg törvények segítségével. Szabadságnak nevezett légüres teret adnak a gyereknek, a fiatalnak, amit elméletileg betölthetnek, ahogy szeretnének – gyakorlatilag meg magukra hagyják őket, oldják meg a légüres tér belakását, ahogy tudják.