Ifj. Lomnici nagy titkot árult el: ezért támogatja Orbán Viktort
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Apja halála után a kibontakozó utódlási pókerben nem osztottak lapot Sztálin fiának.
„Kilencszázötvenhárom március 5-én meghalt Sztálin. Illetve hogy tényleg aznap halt-e meg, csak az ördög tudja. Alvezérei – Berija, Malenkov, Molotov, Hruscsov és a többiek – türelmesen vártak napokon át, amíg a zsarnok szélütötten vergődött a dácsáján.
Orvost nem engedtek hozzá, nehogy a végén még felépüljön. Ha ugyan nem a titkosszolgálati főnök, Berija mérgeztette meg »a népek nagy tanítóját«, mert már o is félt a mindenhol ellenséget szimatoló paranoiás grúz öregembertől. A kibontakozó utódlási pókerben nem osztottak lapot Sztálin fiának, Vaszilij Joszifovics Dzsugasvilinek. Az akkor 32 éves fiatalember szerény képességű volt. Nem lehetett könnyű gyerekkora. Kisfiú volt még, amikor édesanyja, Nagyezsda Allilujeva öngyilkos lett. Ki tudja, eljutott-e a fülébe a pletyka, hogy valójában az apja lőtte agyon egy dührohamában.
Vaszilij nem akadékoskodott, szófogadóan bűnösnek vallotta magát. Csaknem hét évet töltött börtönben, »Vaszilij Pavlovics Vasziljev elítélt« álnéven.
Mire kiszabadult, a hatalmi harc lezárult – mint tudjuk, Hruscsov győzelmével. A túlontúl veszélyes és ravasz Beriját, híven a sztálini hagyományokhoz, kivégezték. Molotov és Malenkov viszont »más fontos megbízatást« kapott a párttól, a külügyminisztert Ulánbátorba küldték nagykövetnek, a kormányfőt Kazahsztánba, egy vízerőmű igazgatójának. Ebben rejlett Nyikita Szergejevics és a XX. kongresszus nagy újítása: a kegyvesztettséget meg lehetett úszni ép bőrrel. A Dzsugasvili fiú is túlélte, de szánalmas állapotban. Veszélytelen volt a külvilágra, a vodkát pusztította és önmagát. A »kis Sztálin« egy parányi moszkvai lakásban, majd egy kaukázusi üdülőhelyen, végül a távoli Kazanyban töltötte egyhangú végnapjait. Az utolsó kopejkáig elitta 300 rubeles nyugdíját, amit a központi bizottság nagyvonalú döntésére folyósítottak neki. Hatott a töményen adagolt etanol, a szomorú agónia nem tartott sokáig. Az egykori rettegett zsarnok szerencsétlen fia 1962. március 19-én halt bele az idült alkoholizmus szövődményeibe, két nappal a negyvenegyedik születésnapja előtt.”