Egy abortuszmentes Magyarországért

„A lelki adoptálás mindennapi imájával valamennyien támogathatunk egy-egy gyermeket élete első kilenc hónapja során, ahogyan esetleg épp nehézségeket megélő szüleit is. Ha közösségben szeretnénk elkezdeni az imát, figyeljük a www.lelkiadoptalas.hu oldalt, ahol értesülhetünk a meghirdetett új alkalmakról, vagy saját fogadalomtételt is szervezhetünk templomi közösségeink körében. A különféle életvédő szervezeteken keresztül (például Együtt az Életért Egyesület) gyakorlati módjai is vannak a válságban lévők segítésének. Arra bátorítok mindenkit, hogy az egyházközségek, a helyi karitászcsoportok révén is támogassák az új gyermekek érkezését és a válságban lévő várandós nőket, családokat. Bátran szervezzenek gyűjtést kifejezetten fiatalokat segítő és életmentő céllal.

Elképzelhetetlen szenvedésen mennek keresztül azok az anyák és apák, akik természetes vetélés vagy egy későbbi tragédia következtében elveszítik a gyermeküket. Ahogyan azok is, akik az abortusz később megértett veszteségét élik át. Az abortusz bűne sok esetben csak utólag tudatosul az anyában vagy a szülőkben, mindenkiben máskor. Az emiatt érzett bűntudat gyakran a szentgyónás és a feloldozás után sem múlik el. A Ne sírj, ne bánkódj! lelkigyakorlat azok gyógyulását segíti, akik halvaszületés vagy természetes vetélés során vesztették el magzatukat. A Ne félj, nem ítéllek el és a Ráhel szőlőskertje lelkigyakorlat pedig az abortusz által érintett emberekhez szól. (...)

Magyarországon jelenleg minden negyedik megfogant magzatot abortálnak. A bennünket szerető, teremtő mennyei Atya tervével biztosan nincs összhangban a hazánkban elvégzett évi harmincezer abortusz, illetve a lombikban létrehozott embriók lefolyóba öntése. (Ezt a saját szememmel láttam egy lombikklinikai körbevezetésen.) Isten mind a harmincezer gyermekét és a lombikban létrehozott »szám feletti« embereket is ugyanúgy szereti, ahogyan minket, a már világra jött embereket. 

Ha fontosnak érezzük az élet védelmét, akkor először is önvizsgálatot kell tartanunk. Tisztán élünk-e? Segítjük-e a környezetünkben lévő gyermekes családokat? Pletykálunk-e arról, akinél »becsúszott« a baba, vagy megszóljuk-e azt, aki szerintünk túl sok gyereket vállal? Ajándékként tekintünk-e a gyermekre, vagy olyasvalamiként, ami jár nekünk?

»Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében« (Péld 8,9). Ezt annak biztos tudatában tehetjük meg, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen Isten hív bennünket erre a szolgálatra. Bízd az »Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak« (Péld 16,3). Ha őrá támaszkodunk, valóság lehet az is, ami most még lehetetlennek tűnik. Például az abortuszmentes Magyarország.”