Szervezettség szervezet nélkül: a rajzás

„Itt tegyünk egy rövid történelmi kitérőt: a klasszikus szerveződések, mint a párt vagy a szakszervezet azért is jöttek létre, mert a koruk technológiai fejlettsége és a mögöttük felsorakozó erők társadalmi helyzete adta ki őket, mint eszközök, amelyek a közös mozgást koordinálni tudták. A nyomtatott sajtó, hosszú munkaidő, írástudatlanság egész másfajta körülményeket jelent, mint amit a 24/7 összekötöttség, a végtelen munkaórák, a fogyasztási kultúrába ágyazott társadalom kiad: így önmagában anakronisztikussá váltak ezek a régi formák, általános hitelvesztésükkel egyetemben.

A jelen kapitalizmus körülményei között viszont sokkal gyorsabb szerveződések is létrejöhetnek, működhet a spontaneitás: nem az valósul meg, amire a vezetőség rábólint, nem az a terv, amit a workshopon megrajzolunk. Sokkal inkább kialakulásokról beszélünk, amiben a mozgalmon belül egy-egy ötletre rápörög egy csoportnyi ember, majd a mozgalom garantálja az információ-áramlását mindenki számára, hogy szabadon rá tudjon csatlakozni egy-egy tevékenységre. A feladatlista kvázi nyílt információ, amit bárki ideje, képességei és kedve szerint teljesíthet: következésképp a mozgalom azokat a feladatokat alkotja meg és végzi el, amelyre a tagjai önként vállalkoznak. Ez a valódi konszenzus, ami egy olyan mozgalomhoz vezet, amit nem egy csúcsszerv »álmodik meg«, hanem a mozgás, amely teljesítménye révén megálmodja önmagát.

Ennek a fajta buzgó rajzásnak a technikai feltételei: hozzáférhető, élőben történő beszélgetések online, filemegosztó platformok, lassabban mozgó (de visszakereshető) fórumok, jegyzőkönyvek, élő találkozók. Ezek között szinkronizáció, hogy az egyenlőtlen hozzáféréssel rendelkező, különböző erőforrásokkal rendelkező tagok is »egy képben legyenek« és ezt az egy képet a maguk módján formálhassák. Szükséges mindezek alatt egy eltökélt szervezői réteg, akik nem vezetői a mozgalomnak, hanem facilitátorai: összekötik a hasonló érdeklődésű embereket, eligazítják őket, gondoskodnak róla, hogy a maguk részterületén (legyen az fizikai vagy sem) »gördüljön előre« a munka, valamint hogy beszívják a terepről a benyomásokat, hogy hol kinek mire van igénye, mire van »hangulat« – azaz akarat.

Ebben a bevonásban pedig nem a hosszas ideológiai előkészítés, olvasókörök, tisztázások adják át a szükséges tudást az újak számára, hanem a mozgás maga a tisztázás és az okítás, amelyben részvétel folytán egyszerre képezzük és átadjuk a mozgalom élő tudását és történelmét – azaz kultúra.”