Az Obama–Biden–Harris külpolitika egy személyiségzavaros külpolitika
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
Olyan távol került a demokrata és republikánus elit az emberektől, hogy csak a politikai lehetőséget látják.
„Végső soron együtt lehetne érezni egyik, másik vagy mindkét féllel, ha egyszerűen csak elvi kérdésekről vitáznának, de közben akad itt egy kis apróság: egy egy hónapja tartó részleges kormányzati leállás. Miközben Nancy Pelosi demokrata házelnök mindenre rázza a fejét, amit az elnök mond, a kertjében republikánus párti tüntetők kempingeznek, szimulálva egy migránskaraván érkezését, Donald Trump pedig a fal helyét nézegeti a texasi határon, csaknem 800 ezer állami alkalmazott nem kap fizetést.
Az amerikai politikai elit vakságát és arroganciáját mutatja, hogy nem sikerült egy törvényt hozni arra, hogy ilyen esetben is biztosítva legyen az államnak dolgozók fizetése. Olyan távol került a demokrata és republikánus elit az emberektől, hogy csak a politikai lehetőséget látják, az emberi sorsokat elintézik annyival, hogy beszédben szépen kéri egy-két politikus a bankokat, hogy tekintsenek el a hitelek behajtásától, ami ugye tudjuk, hogyan szokott működni a bankoknál. Közben rég köthettek volna egy külön megegyezést a fizetések folyósításáról, de akkor persze nem lenne olyan drámai a helyzet.
Fontos a költségvetés racionalizálása, fontos az illegális migráció volumenének csökkentése, és fontos kampányolni a választásra is, de mindezt lehetne úgy is, hogy közben nem feledkeznek meg a legfontosabbról: az emberekről. Stop.”