„A lakás ma is látogatható, ablaknál íróasztal, mellette polc, kevés a könyv. Hotelszobákból hotelszobákba nem volt érdemes cipelni őket. Adynak volt két ágya, az egyiken aludt éjszaka, a másikon csak heverészett nappal. Sokat dolgozott: húsz év alatt 1300 verset írt, 340 novellát, több mint háromezer cikket, 1800 levél maradt fenn utána. A Veres Pálné utcában már keveset írt, sokat betegeskedett. De itt született meg például az Őrizem a szemed című költeménye.
Nem nagyon mozdult ki a lakásból, fájt a lába. Vonyica nevű román cselédlányukat küldte el mindig újságért. Csinszka sokat könyörgött férjének, sétáljanak, de Ady nem akart.
Jártak hozzá írótársak, barátok: Hatvany Lajos, Schöpflin Aladár, sőt még Ady egykori szerelme, Dénes Zsófia is. Csinszkát nem zavarta a költő egykori menyasszonyának látogatása, nem volt rá féltékeny. Schöpflin így írt a háromszobás belvárosi lakás lakóiról: »(…) a kicsi asszonyka úgy jár a költő körül, mint a komor sas körül a csevegő énekes madár. A költő sötéten, elkomorodva ül a karosszékben, hirtelen felvillan bennem a hasonlat: Vörösmarty, amikor A vén cigányt írta.«
Karácsonyra ismét elutaztak Csucsára, és csak 1918 februárjában jöttek vissza a Veres Pálné utcába. Ady folyton az erkélyen állt, vagy, álmatlan éjszakáin, az ablaknál állva nézett át az utca túloldalára, ahol a budapesti katonai központ, az úgynevezett térparancsnokság működött.
1918 őszén szétesett az Osztrák–Magyar Monarchia, Károlyi Mihály került hatalomra, megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, a forradalom katonái sortűzzel, aztán ellenállás nélkül foglalták el a térparancsnokság épületét. Adyt felzaklatták a forradalmi események, a háború. Tisza István volt kormányfőt október végén Hermina úti villájában meggyilkolták. Bölöni György emlékezete szerint a költő a hír hallatán zokogásban tört ki, s azt hajtogatta: »Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.«
Abban az időben magára hagyottnak érezte magát, valamikor október végén, november elején széttépte a kedvenc, örökké magánál tartott Bibliáját.”