Másrészt elgondolkodtató, hogy az eddig is kötelező adatszolgáltatás csak itthon zavarta a hivatásosakat, külföldön, ha jártak ott, márpedig a nagy számok alapján jó részük csak megfordult már legalább egy idegen országban, és szállodában is lakott, nem. Ott átadták bárgyú vigyorral, ha kellett, az útlevelet, ha kellett, a személyit (esetenként lakcímkártyával együtt) vagy más egyéb, a személyi azonosság igazolására alkalmas okiratot. Mégsem ette őket a frász, hogy a szlovák rendőrség, a francia csendőrség, ne adj isten a Moszad, a CIA, a KGB vagy az MI5 tudja, hol vakációztak vagy hol voltak üzleti úton. Már csak azért sem, mert általában minden fórumon telekürtölték a fél világot, hogy megyünk olaszba, görögbe vagy éppen Londonba. Itthon meg leizzadnak attól, ha kiderül, hogy Széplak-alsón – vagy hogy autentikusabbak legyünk, Őszödön – pihennek tíz napig.”