Cselekvés, túl az ideológiákon

„Vecsei Miklós vitába száll azokkal a szakmabeliekkel és ideológusokkal, akik a jogkiterjesztő ráolvasás módszerével vélik áthidalhatónak a világ felgyorsuló változásai során tragikussá szélesedett kulturális szakadékot, amelynek amúgy még a létét is jobbára eltagadnák. Munkatársaival a realitásokból indul ki: »Mi van azzal, aki nem tud úrrá lenni a gondjain? Annak is adjuk oda a pénzt, hogy aztán vigye el tőle a pályázatíró vagy az uzsorás?« Ezért nem szoktak osztogatni, inkább arra próbálják rávenni az embereket, hogy együtt csináljanak valamit, amitől nekik jobb lesz. (...)

Szegregációs ügyekben ítélkező bírók vagy propagandisták is elgondolkodhatnának a következtetésén: »Amíg van szabad iskolaválasztás, addig lesz szegregáció is. Gondoljunk csak bele, hol húzódik a határ, ha a tehetősebb cigány szülők is elviszik a gyerekeiket. Éppen itt érhető tetten, hogy nem etnikai kérdésről beszélünk, hiszen a fizetőképes roma szülők gyerekeit a másik iskolába felveszik. Ha a származás lenne döntő, ez nem működhetne. De működik.« Vecsei Miklós iszonyú károsnak nevezi a nyíregyháza-huszár-telepi görögkatolikus felzárkóztatóiskola bezárását elrendelő bírói döntést. (...)

A szeretetszolgálat hajléktalanügyben is a józan ész nevében foglalt állást: »Jogszabályokra volna szükség, amelyek kötelezik a hajléktalanokat, hogy fedél alá húzódjanak a hideg elől. Ma még ugyanis alkotmányos jog az utcai fagyhalál.« Szerintük az Alkotmánybíróság döntéséből «nem az olvasható ki, hogy a hajléktalanoknak az utcán kellene maradniuk, hanem ennek épp az ellenkezője, az, hogy megfelelő módszerekkel kell segíteni őket.« Több ízben elismerik a hatósági erőfeszítések eredményeit: »A hajléktalanok már hihetetlenül sok szolgáltatást vehetnek igénybe. A magyar rendszer a krízisautókkal, nappali-éjjeli melegedőkkel, a fedél nélkül élőknek kialakított egészségügyi ellátással és mozgó orvosi szolgálattal európai szinten is kiemelkedő. Kelet-Európában még csak hasonló sincs.«”