A kívánt gyermekek és a választás szabadsága

2019. január 30. 12:54

Magyarországon igen elterjedt gyakorlat a szülészeti erőszak, többek között a megalázó, nők testi integritását áthágó kórházi szülési körülmények.

2019. január 30. 12:54
Kováts Eszter
Új Egyenlőség

„A választás szabadsága azonban nem csak ezekkel az extrém és átpolitizált-átpolarizált esetekkel kapcsolatban fedi el a lényegi kérdéseket. Gyakran az intézményrendszerben való – jogos – bizalmatlanság szabadságként jelenik meg, és ez tabusítja a probléma megnevezését.

Magyarországon igen elterjedt gyakorlat a szülészeti erőszak, többek között a megalázó, nők testi integritását áthágó kórházi szülési körülmények – tudjuk ezt az országszerte szerveződő Másállapotot a szülészetben! mozgalomhoz beérkező történetek ezreiből is. Sokan azért választják az otthonszülést, mert menekülnek ebből a rendszerből, mint ahogyan sokan nem kényelemből, hanem azért választják a programozott császármetszést, mert a terhesség során elvették az önbizalmukat az egészségügyi rendszerben azt illetően, hogy maguk meg tudják-e szülni a gyereküket. Egyre többen otthon akarják taníttatni a gyereküket, vagy éppen számtalan különórára járatják. Ki-ki válassza, amit szeretne, ő joga, ne szóljunk bele? Igen, de érdemes feltennünk a kérdést:

Miért választják ezt? És ez milyen következményekkel jár?

Fáber Ágoston Hirschman kivonulás-fogalmával ragadja meg ezt a jelenséget, a magánóvodák példáján. Azzal, hogy akinek van pénze, kivonul, akinek nincs, bent marad az állami rendszerben, az a vegyes rendszer (állami és piaci) a későbbi társadalmi szolidaritás bázisát ássa alá. »A másik baj – írja Fáber Ágoston –, hogy az állami szolgáltatással szemben megjelenő piaci versenytárs éppen azokat a cselekvőket „szívja el” az állami rendszerből, akik a körülmények romlásával szemben a leghangosabban és feltehetőleg a leghatékonyabban tudnának tiltakozni, akik erőforrásaik, kapcsolataik, kulturális tőkéjük stb. segítségével felhívhatnák a szolgáltatást nyújtó intézmény vezetésének figyelmét arra, hogy valami nincs rendben, és beavatkozást, esetleg többletforrás bevonását sürgetnék.«

Valódi választások felé

Szabadság és elnyomás hamis szembeállítása kisiklatja a vitát valós és mély kérdésekről. Ha csak arról beszélünk, hogy »mindenki hadd döntse el maga, szeretne-e gyereket, és ha igen, hányat«, azzal lemondunk döntéseink társadalmi kontextusának vizsgálatáról. Beszéljünk tehát akár a »kívánt gyermekek« megszületéséről, akár a tizenéves aluliskolázott lányok körében megugrott termékenység társadalmi okairól, akár a tudatos gyerektelenséget propagáló »Gyerekmentes övezet« projektjéről, elsődleges feladatunk: megvizsgálni a választások kontextusát. Vessük fel: ki miért kíván, ki miért nem kíván gyereket? Milyen kényszerek alakítják választásainkat, esélyeinket, valóságértelmezéseinket és mozgásterünket? A választásaink társadalmi kontextusáról folyó vitákban nem úszható meg, hogy ne sérüljenek emberek érzései, hogy ne legyenek, akik ezt támadásként, ítélkezésként, gyűlölködésként vagy életmódjuk, döntéseik megkérdőjelezéseként tekintenek erre. De e viták lefolytatása az ára annak, hogy majdan a választások valódi alternatívák közötti valódi választások lehessenek, a lehető legtöbb nőnek és férfinak.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
lillll
2019. február 02. 10:26
Na ja, külföldről pénzelt politikai alapítvány munkatársa, aljas politikai munka ez, nem vitás.
annamanna
2019. február 02. 02:03
Elolvastam a kommenteket, és ahogy látom 1. (szinte) senki nem olvasta el a cikket 2. (szinte) senki nem értette meg. Noha a szerzőnek tökéletesen igaza van. Nagyon rossz (minden vonatkozásban) hogy egy rossz rendszerből pont azok menekülnek el, akiknek volna ereje a rendszert megváltoztatni, ez érvényes - a migránsokra, akár azokra, akik idejönnek, akár azokra, akik innen mennek el - az állami oktatási, egészségügyi intézményekből a magánszférába menekülőkre - és más kontextusokra is, például a jómódú cigányokra, akik nem segítenek a leszakadó társaiknak és így tovább. Érthető persze, hogy mindenki a maga seggét félti és csak magára gondol, utána a vízözön.... de ez a gondolkodás veri szét a társadalmat, és amíg ez nem változik, addig biztosan nem jutunk előrébb. Igen, nagyon nehéz meglépni azt, amiről már Platón is írt a barlanghasonlatban: miután valaki kijutott a napfényre, és megtapasztalta, hogy van sokkal jobb is, mint a falra vetített árnyképek, menjen vissza a sötétbe, üljön vissza a helyére, és próbálja meggyőzni a többieket is arról, hogy sokkal jobb is létezik annál, mint amit ők egyedüli valóságnak fogadnak el. Ez sajnos tényleg nagyon hálátlan, nehéz és kockázatos lépés, érthető, hogy önként senkinek sincs hozzá kedve. Pedig csak így lehetne bármilyen változást is elérni, az egyesével való elmenekülés viszont olyan, mint amikor a patkányok elhagyják a süllyedő hajót. Ezen kívül a szerzőnek nagyon igaza van abban is, hogy nagyon hamis beállítás az, hogy - ha valaki nem látja biztosítottnak a gyereke jövőjét, akkor biztosítsuk neki az abortusz szabadságát; - ha valakinek nincs más kitörési esélye, akkor biztosítsuk neki a kurválkodás szabadságát; - ha valaki nem érzi úgy, hogy megfelelne a női/férfi ideálnak, akkor biztosítsuk neki a nemváltás szabadságát. Igaza van a szerzőnek, hogy ezek nem szabadságjogok biztosításai, hanem iszonyatosan gonosz, ördögi manipuláció eredményei, amikor a kínt adják el szabadságként, és a kényszert szabad választásként. Ahelyett, hogy magát a társadalmi normát változtatnánk meg - biztosítva a gyerekszülést, kellően támogatva a leendő szülőket - biztosítva a normális munkavégzés, normális bérezés lehetőségét - és újragondolva a férfi és nő definícióját, hogy az is magára ismerhessen, aki jelenleg úgy érzi, végzetesen kilóg a társadalmilag elfogadható kategóriákból. Igaza van a szerzőnek, hogy ezek közösségi feladatok, és nem lehet minden felelősséget az egyénekre hárítani, miközben maga a társadalmi közösség mossa a kezeit, és nem vállal felelősséget a problémák megoldásáért. Rengeteg olyan probléma van, ami láthatóan túlnő az egyének cselekvő- és tűrőképességén, mégsem kapnak hozzá segítséget, azzal az indokkal, hogy annak a megoldása egyéni szoc. probléma. Ha valóban csak elszigetelt esetekről lenne szó, akkor a társadalmi közöny még valóban érthető is volna; de ha már tömegessé válik az anomália, akkor már lehetetlen fenntartani azt az állítást, hogy mindehhez a közösségnek semmi köze sincs. Ilyen a lakáskrízis, a hitelválság, az elvándorlás, az egészségügy és oktatás helyzete stb... a nemváltási kérelmek még nem váltak olyan tömegessé, mint nyugaton, de sajnos csak idő kérdése, hogy ez is "begyűrűzzön". Újra kell értelmezni a felelősségi köröket, és általában is minden egyes embernek sokkal felelősségteljesebben kellene viselkednie, mint ahogyan Káin viselkedett, aki ezzel védekezett Istennek: "És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről." "Atyjafiáért számot ad a testvér: nincs mód nem menni ahova te küldtél." https://www.youtube.com/watch?v=92oDgc9Mzt0&t=507s
lillll
2019. február 01. 22:41
Hány ostoba némber marja egymást a Soros genderért osztogatott pénzéért, nevetnem kell ezeket.
atila68
2019. február 01. 11:50
Keress egy orvost, aki a fogamzástól, de lehetőleg már előtte is a szülész-nőgyógyászod. Mivel az életedről, a magzatod életéről van szó, fizesd meg az elvárásaid. A szülésznőt is. Ennyi.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!