Magyarországon igen elterjedt gyakorlat a szülészeti erőszak, többek között a megalázó, nők testi integritását áthágó kórházi szülési körülmények.
„A választás szabadsága azonban nem csak ezekkel az extrém és átpolitizált-átpolarizált esetekkel kapcsolatban fedi el a lényegi kérdéseket. Gyakran az intézményrendszerben való – jogos – bizalmatlanság szabadságként jelenik meg, és ez tabusítja a probléma megnevezését.
Magyarországon igen elterjedt gyakorlat a szülészeti erőszak, többek között a megalázó, nők testi integritását áthágó kórházi szülési körülmények – tudjuk ezt az országszerte szerveződő Másállapotot a szülészetben! mozgalomhoz beérkező történetek ezreiből is. Sokan azért választják az otthonszülést, mert menekülnek ebből a rendszerből, mint ahogyan sokan nem kényelemből, hanem azért választják a programozott császármetszést, mert a terhesség során elvették az önbizalmukat az egészségügyi rendszerben azt illetően, hogy maguk meg tudják-e szülni a gyereküket. Egyre többen otthon akarják taníttatni a gyereküket, vagy éppen számtalan különórára járatják. Ki-ki válassza, amit szeretne, ő joga, ne szóljunk bele? Igen, de érdemes feltennünk a kérdést:
Miért választják ezt? És ez milyen következményekkel jár?
Fáber Ágoston Hirschman kivonulás-fogalmával ragadja meg ezt a jelenséget, a magánóvodák példáján. Azzal, hogy akinek van pénze, kivonul, akinek nincs, bent marad az állami rendszerben, az a vegyes rendszer (állami és piaci) a későbbi társadalmi szolidaritás bázisát ássa alá. »A másik baj – írja Fáber Ágoston –, hogy az állami szolgáltatással szemben megjelenő piaci versenytárs éppen azokat a cselekvőket „szívja el” az állami rendszerből, akik a körülmények romlásával szemben a leghangosabban és feltehetőleg a leghatékonyabban tudnának tiltakozni, akik erőforrásaik, kapcsolataik, kulturális tőkéjük stb. segítségével felhívhatnák a szolgáltatást nyújtó intézmény vezetésének figyelmét arra, hogy valami nincs rendben, és beavatkozást, esetleg többletforrás bevonását sürgetnék.«
Valódi választások felé
Szabadság és elnyomás hamis szembeállítása kisiklatja a vitát valós és mély kérdésekről. Ha csak arról beszélünk, hogy »mindenki hadd döntse el maga, szeretne-e gyereket, és ha igen, hányat«, azzal lemondunk döntéseink társadalmi kontextusának vizsgálatáról. Beszéljünk tehát akár a »kívánt gyermekek« megszületéséről, akár a tizenéves aluliskolázott lányok körében megugrott termékenység társadalmi okairól, akár a tudatos gyerektelenséget propagáló »Gyerekmentes övezet« projektjéről, elsődleges feladatunk: megvizsgálni a választások kontextusát. Vessük fel: ki miért kíván, ki miért nem kíván gyereket? Milyen kényszerek alakítják választásainkat, esélyeinket, valóságértelmezéseinket és mozgásterünket? A választásaink társadalmi kontextusáról folyó vitákban nem úszható meg, hogy ne sérüljenek emberek érzései, hogy ne legyenek, akik ezt támadásként, ítélkezésként, gyűlölködésként vagy életmódjuk, döntéseik megkérdőjelezéseként tekintenek erre. De e viták lefolytatása az ára annak, hogy majdan a választások valódi alternatívák közötti valódi választások lehessenek, a lehető legtöbb nőnek és férfinak.”
A világ szinte minden régiójában egyszerre csökken a gyermekvállalási kedv, és a kutatók egyre inkább a digitális technológiák szerepét gyanítják a jelenség mögött.
Az üzemben május 22-én reggel történt robbanás.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Instabil állapotban került kórházba a sérült, akinek a mentését a katasztrófavédelmi vezető a legbonyolultabb bevetések közé sorolta.
Már a nők kötelező besorozásának lehetősége is felmerült.
Jól vizsgáztunk.
A Liverpool sztárja extravagáns öltözetben érkezett meg Telkibe.
Az új állampolgárok döntő többsége meghagyott egy olyan kiskaput, amely a született németeknek nem áll rendelkezésükre.
