„Szóval, a szövetkezeti forma az elképzelések szerint megoldás lehet a szegénység és elhagyatottság elöli menekülésre, a méltó megélhetésre. Mert első a megélhetés, függetlenül attól, hogy más is kell. Mert más is kell, hogy meglegyen az életminőség, ami ott tartja az embereket, ahonnan most elmentek, vagy hogy oda menjenek, ahonnan már réges rég mindenki elment. A most formálódó program szerint iskola, templom és szövetkezet kell. Tegyük hozzá: sok egyéb, például orvos is. Százezer lakosra legalább 250-300. Nagy területen szétszórva élő lakosság esetében még több. Az orvosoknak és munkatársaiknak pedig sok minden, ami oda vonzza őket. Ez pedig nem könnyű még az olyan gazdag országban sem, mint Németország, ahol Jens Spahn egészségügyi miniszter épp a minap vetette fel a lehetőséget, hogy az EU alkosson olyan jogszabályokat, amelyek korlátoznák az orvosok elvándorlását. Példaként említette, hogy német orvosok szívesen átköltöznek Svájcba dolgozni, és hiányoznak, Németországba pedig lengyel orvosok érkeznek, akik viszont Lengyelországnak hiányoznak. És sorolhatnánk. Hogy ez a német kezdeményezésű korlátozás miből is állhatna, csak találgatni lehet, mint ahogy azt is, hogy amíg Szerbia nem lesz uniós ország, vajon segítené-e az orvosok itthonmaradását, vagy ellenkező hatást váltana ki.”