5 érv a közös EP-lista mellett, és 5 cáfolat, hogy miért tévedések

„1. 2018-ban is azért nyert a Fidesz, mert az ellenzéki pártok nem fogtak össze, most ezt el kell kerülni!

Azt most hagyjuk is, hogy már az alapállítás sem igaz, hiszen a teljes körű összefogás is legfeljebb a kétharmadot akadályozta volna meg, Orbánék parlamenti többségét aligha.  

Az igazi csúsztatás ebben az érvben az, hogy az országgyűlési választásokon a parlamenti helyek nagy része egyéni választókerületekben egyetlen fordulóban dől el, tehát a legerősebb párt a többiek külön indulása esetén simán besöpri az egyéni mandátumokat. Így lehetett 49 százalékkal kétharmadot szerezni. Na ez az, ami májusban az ellenzéki erők felállásától teljesen függetlenül egészen biztosan nem ismétlődhet meg.

Az EP választás ugyanis vegytisztán arányos rendszer szerint zajlik, vagyis minden egyes párt pontosan olyan arányban küldhet képviselőket, mint amennyi szavazatot kapott. 

Ezek száma egy közös lista esetén legfeljebb összeadódik, de nem növekszik.

2. Ok, de, ha a közös ellenzéki lista megverné a Fideszt, akkor hivatalosan is elveszítenék a választást, és azzal aztán oda lehetne csapni a NER-nek!

Ebben van igazság. Csakhogy a kormány ettől még nem fog megbukni.

Ha a Fidesz a mostanában oly sokat emlegetett »egy az egy ellen« felállásban is ráver akár csak egyetlen százalékot is az egyesült ellenzékre, onnantól kezdve semmi sem állja útját annak, hogy Orbánék cezaromániája tökéletesen kiteljesedjen.

És akkor lasszóval is alig lehet majd összefogdosni a totális apátiába süllyedő kormányellenes szavazókat a sokkal, de sokkal nagyobb téttel bíró őszi önkormányzati választásokra.

De most az uniós választásokon, akármilyen szívmelengető is lenne az érzés, hogy a grafikonon végre van egy magasabb oszlop, mint a narancsszínű, ilyen irdatlan kockázatot biztosan nem ér.

3. Ugyan már a közös ellenzéki lista tutira nyerne, hiszen ez végre mozgósítaná a közönyössé vált ellenzéki szavazókat.  

Egy részüket biztosan. Azokat, akik úgy érzik, a világon minden politikai erő vállalhatóbb, mint a Fidesz. A NER elmúlt nagyszerű nyolc évének köszönhetően egyre többen vannak így. Csakhogy volt itt azelőtt is egy nyolc esztendő, és arra is rengetegen gondolnak úgy, hogy annál minden jobb.

Éppen ezért akarnak megszabadulni a hazaáruló, zsarnoki hatalomtól – és éppen ezért nem akarnak olyanok mellé állni, akik megbántották, megalázták őket, vagy épp tönkre vágták a hazájukat.

Joguk van hozzá. És, aki ezt kétségbe vonja, az pontosan annyira demokrata, mint a vele egyet nem értőket idegen ügynöknek és csőcseléknek bélyegző Fidesz. 

4. Rendben, ezt megértem, de a matek attól még matek. A bejutási küszöb alatt teljesítő ellenzéki pártokra adott szavazatok el fognak veszni.

A matek bizony tényleg matek, és legalább annyira makacs dolog, mint Sztálin elvtárs szerint a tények. És bizony az is számtani tényező, hogy a közös lista jó eséllyel legalább annyival kevesebb voksot hozna, mint amennyi elveszhet a kis pártokra adva.  

Százezrekről van szó, akiket e nagy összeborulás nem mozgósítana, hanem sokkal inkább otthon tartana.

Én is közéjük tartozom. És ennek alapvetően egy, de annál nyomósabb oka van: Gyurcsány Ferenc. 

5. De miért? Ok, Gyurcsányt én sem szeretem, de nem mindegy már ennyi év után, milyen miniszterelnök volt? 2018 van, meddig emlegetjük még fel 2006-ot?

Pontosan addig, ameddig az az ember, aki akkor hatalmon volt, politikai tényező. Ha kétszer-háromszor 12 év múlva is az lesz, akkor ugyanúgy fel fogom emlegetni. Ahogyan Orbánnak sem fogom elfelejteni, amit a hazámmal tett csak azért, mert már nem ő lesz a főnök.

A magyar jövő nem azon múlik, hogy az EP választáson le lehet-e nyomni fél százalékkal a kormánypártot, de még nem is azon, hogy Orbán Viktor megbukik-e - hanem azon, hogy az általa és Gyurcsány által ugyanúgy képviselt beteg, torz mentalitástól meg tudunk-e végre szabadulni?”