Muszáj-Herkules – Nekem Ady

A Mandiner szerzőinek írásai és versajánlói Ady Endre halálának 100. évfordulójára.

***

Ady valódi személyisége talán ebben a versben mutatkozik meg leginkább. Nem csupán a belső küldetéstudat viszi előre a küzdelmeiben, hanem a külső kényszerekből fakadó hiúság is.

Nem magától a bukástól fél, hanem attól, hogyan fognak erre reagálni ellenfelei, a „hígfejű” „törpék”, akik mindig a nagyok elestét várják. Nem akarja megadni nekik az örömöt, ezért meg kell maradnia „Herkulesnek”.

A muszáj Herkules

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihunyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
 
Milyen hígfejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
 
De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
 
Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
 
Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
 
Szegény, muszáj-Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.
 
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.