Ha még így sem éreznél konstans depressziót, akkor arra kérlek, hogy mechanizáld jobban az életed. Légy jó robot, tökéletes fogaskerék, éld rutinból a napjaidat: nagyon fontos, hogy minden nap ugyanolyan céltalanul lebegj az éterben, hagyd, hogy a megszokás átvegye az irányítást az életed felett. Tanuld azt, amit nagy ívben leszarsz! Járj be az utált munkahelyre, meg se forduljon a fejedben, hogy szembenézel az új munkakeresés kockázataival. Maradj évekig abban a befásult, belaposodott, »leszarom már az egészet«-típusú kapcsolatban! Hanyagold el a barátaidat! Pláne, ha boldogok. Mechanizált életmódod közepette véletlen se feledkezz meg a rendszer, a főnök, a kutya, a csiga, és annak az idegennek a hibáztatásáról. Ha már idáig eljutottál, egészen jó vagy, hiszen ekkor azok a csúnya, bántalmazó pozitív gondolatok egyre ritkábban törnek utat gondolataidba.”