Rossz idők járnak manapság a fiatal honi liberálisokra.
„Rossz idők járnak manapság a fiatal honi liberálisokra. Azért főleg rájuk, mert az öregek ezt már egyszer átélték az SZDSZ csúfos öngyilkossága és az MSZP bedőlése során. Nagy kérdés, mi lesz most velük így, hogy két újabb, nehezen feldolgozható csapást is át kellett élniük.
Az egyik, ugye a világtörténelem legjobb egyetemének, a szélsőliberális eszme magyarországi fáklyavivőjének elüldözése, a másik pedig a sajtószabadság sokadszori megszűnése. Ez utóbbi ügy ráadásul permanens, már több mint 7 éve megszűnt a sajtószabadság, és azóta is csak egyre jobban szűnik meg, úgyhogy nem is tudjuk, hol lesz ennek a vége.
Szóval most, hogy minden bástyájuk ledőlt – vagy Bécsbe költözött –, ott állnak gyámoltalanul ezek a fiatal social justice warrior-ok és nem nagyon tudják, mi a következő lépés. Megpróbálom elképzelni, hogy az általános tanácstalanság és elkeseredés napjaiban milyen tevékenységekkel múlatják drága idejüket.
Amikor a szuperegyetem minimalista hipszter közösségi irodákat idéző enteriőrje puszta sivatag lesz, egy ideig még ott bolyonganak karikás szemmel a tanácstalan, meghatározhatatlan társadalmi nemű harcosok, aztán jobb híján hazamennek. A tüntetéshez már hideg van.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
