„Rossz idők járnak manapság a fiatal honi liberálisokra. Azért főleg rájuk, mert az öregek ezt már egyszer átélték az SZDSZ csúfos öngyilkossága és az MSZP bedőlése során. Nagy kérdés, mi lesz most velük így, hogy két újabb, nehezen feldolgozható csapást is át kellett élniük.
Az egyik, ugye a világtörténelem legjobb egyetemének, a szélsőliberális eszme magyarországi fáklyavivőjének elüldözése, a másik pedig a sajtószabadság sokadszori megszűnése. Ez utóbbi ügy ráadásul permanens, már több mint 7 éve megszűnt a sajtószabadság, és azóta is csak egyre jobban szűnik meg, úgyhogy nem is tudjuk, hol lesz ennek a vége.
Szóval most, hogy minden bástyájuk ledőlt – vagy Bécsbe költözött –, ott állnak gyámoltalanul ezek a fiatal social justice warrior-ok és nem nagyon tudják, mi a következő lépés. Megpróbálom elképzelni, hogy az általános tanácstalanság és elkeseredés napjaiban milyen tevékenységekkel múlatják drága idejüket.
Amikor a szuperegyetem minimalista hipszter közösségi irodákat idéző enteriőrje puszta sivatag lesz, egy ideig még ott bolyonganak karikás szemmel a tanácstalan, meghatározhatatlan társadalmi nemű harcosok, aztán jobb híján hazamennek. A tüntetéshez már hideg van.”