Bródy János keményen megkapta a magáét, dőltek a tabuk a Kontextusban
A költő és irodalomtörténész szerint a magyarság léte most is a kultúrán múlik.
Megjelent egy teljesen új elem az ellenzéki tüntetéssorozatban.
Olvasom Szilvay kolléga cikkét a tüntetések tanulságairól, és teljesen igaza van abban, hogy megjelent egy teljesen új elem, aminek Magyarországon semmilyen hagyománya nem volt, és csak a nyugat-európai randalírozások tudósításaiban találkozhatunk velük. Ez pedig
akik jellemzően fel s alá járják Európát, és mindig ott bevethetőek, ahol a legnagyobb szükség mutatkozik a fennálló rendszer destabilizálására.
Hát nem érdekes egybeesés, hogy éppen most tört ki balhé Bécsben, még egy nagyságrenddel nagyobb elánnal is, mint Budapesten? Az egésznek talán annyi tanulsága lesz, hogy a Sargentini-jelentésnek még gazsuláló Kurz végre felismerheti, hogy teljesen felesleges megfelelni próbálni a baloldali tótumfaktumoknak, mert számukra csak a visszavonulás és a rituális öngyilkosság számít értékelhető jobboldali cselekedetnek. Nem szabad befeküdni a ’68-as, kulturális marxista elitnek, mert az egyszeri „konzervatív” ugyanazt kapja jutalmul tőlük, ami büntetésként járna.
És ugyanezek a mérsékelt részvételi számmal bíró, de viszonylag agresszív tüntetők léptek fel Rómában vagy éppen Belgrádban is. Hát mindenkinek most van kedve demonstrálnia, nincs itt semmi összefüggés, nincs itt semmi látnivaló.
Az újdonság azonban mégiscsak az, hogy felvállaltan radikális – vérkomcsi és anarchista – jelszavakkal és cselekvési tervvel járnak el ezek az emberek. Új megoldásokat és új résztvevőket látunk.
Igazából az az érdekes, hogy
Mire vártak? És miért pont most látják elérkezettnek az időt, hogy kieresszék a palackból a vörös deszantosokat?
Azt még érteném is, hogy a közelgő európai választások miatt lett ennyire kétségbeesett a nemzetközi társadalommérnöki mozgalom, de a viszonylagos erő felmutatása mellett sokkal inkább utolsó roham látszata van, mintsem valódi súlya.
No és van itt még valami, amitől eleve kudarcra ítélt a baloldal és az erőszakos, világjobbító politika a bolsik óta. Nekik minden egyes ember szignálozandó: ellenség vagy támogató. És egy vágó, segédszerkesztő vagy biztonsági ember az MTVA-ban magától értetődően csak LAKÁJMÉDIA-katona lehet, hiszen a baloldal ilyen logika alapján osztályoz. Véletlenül sem elképzelhető, hogy mondjuk leszarja a politikát, kizárt! Munka önmagáért nem létezik, csak a KB megbízásából.
A szélsőbalos logika működésképtelen, ha nincs előre leszögezve, hogy kik a mindenkori és kollektív osztályellenségek, és ezért a Parlament gyorsíróit és a tévé büféseit is IFA-platóra küldenék, ha tehetnék, hiszen csak az lehet velük, csak az számíthat a védelmükre, aki torka szakadtából ordítja az ő követeléseiket és jelszavaikat.
Azért az eléggé elképzelhető feltételezésnek tűnik, hogy
a közmédia folyosóin, így nem véletlen, hogy az ottani hétköznapi dolgozók kezelni sem tudták a helyzetet.
Az továbbra is nyilvánvaló, hogy abszolút értelemben nem valami erősek ezek a támadások, ám dezintegrálni gerilla hadműveletekkel is lehet. Nem árt tehát, ha mindenki kiismeri Saul Alinsky stratégiai és taktikai kiskátéját.