Olvasom Szilvay kolléga cikkét a tüntetések tanulságairól, és teljesen igaza van abban, hogy megjelent egy teljesen új elem, aminek Magyarországon semmilyen hagyománya nem volt, és csak a nyugat-európai randalírozások tudósításaiban találkozhatunk velük. Ez pedig
nem más, mint a szélsőbalos, anarchista provokátor típusa,
akik jellemzően fel s alá járják Európát, és mindig ott bevethetőek, ahol a legnagyobb szükség mutatkozik a fennálló rendszer destabilizálására.
Hát nem érdekes egybeesés, hogy éppen most tört ki balhé Bécsben, még egy nagyságrenddel nagyobb elánnal is, mint Budapesten? Az egésznek talán annyi tanulsága lesz, hogy a Sargentini-jelentésnek még gazsuláló Kurz végre felismerheti, hogy teljesen felesleges megfelelni próbálni a baloldali tótumfaktumoknak, mert számukra csak a visszavonulás és a rituális öngyilkosság számít értékelhető jobboldali cselekedetnek. Nem szabad befeküdni a ’68-as, kulturális marxista elitnek, mert az egyszeri „konzervatív” ugyanazt kapja jutalmul tőlük, ami büntetésként járna.
És ugyanezek a mérsékelt részvételi számmal bíró, de viszonylag agresszív tüntetők léptek fel Rómában vagy éppen Belgrádban is. Hát mindenkinek most van kedve demonstrálnia, nincs itt semmi összefüggés, nincs itt semmi látnivaló.
Az újdonság azonban mégiscsak az, hogy felvállaltan radikális – vérkomcsi és anarchista – jelszavakkal és cselekvési tervvel járnak el ezek az emberek. Új megoldásokat és új résztvevőket látunk.
Igazából az az érdekes, hogy
az ellenzék eddig miért nem nyúlt látványosabban Saul Alinsky tanácsaihoz?
Mire vártak? És miért pont most látják elérkezettnek az időt, hogy kieresszék a palackból a vörös deszantosokat?
Azt még érteném is, hogy a közelgő európai választások miatt lett ennyire kétségbeesett a nemzetközi társadalommérnöki mozgalom, de a viszonylagos erő felmutatása mellett sokkal inkább utolsó roham látszata van, mintsem valódi súlya.
No és van itt még valami, amitől eleve kudarcra ítélt a baloldal és az erőszakos, világjobbító politika a bolsik óta. Nekik minden egyes ember szignálozandó: ellenség vagy támogató. És egy vágó, segédszerkesztő vagy biztonsági ember az MTVA-ban magától értetődően csak LAKÁJMÉDIA-katona lehet, hiszen a baloldal ilyen logika alapján osztályoz. Véletlenül sem elképzelhető, hogy mondjuk leszarja a politikát, kizárt! Munka önmagáért nem létezik, csak a KB megbízásából.