Minden választás Orbán Viktorok versenye, általában az eredeti győz, de Magyar jobban hasonlít Orbánra, mint Márki-Zay

Egy másolat mindig rosszabb, mint az eredeti.

Alapból semmi köze egy miniszterelnöki hivatal témájának Nagy Imre házához, azt pedig talán jobb nem is bolygatni, hogyan is lakhatott az egykori zsidó vagyonban a kommunista politikus.
Éjjel viszik a szobrot, mint az ötvenes években az embereket – olvasom a felháborodott cikket Nagy Imre szobrának eltávolításáról.
Na most: akárki akármi gondol is a Kossuth tér és környéke átrendezéséről, Nagy Imre szobrának kultúrpolitikai-szimbolikus áthelyezéséről, a közterületi munkákat lehetőség szerint forgalommentes, csendes időszakban szokták végrehajtani, sok esetben éjjel. Festés, plakátragasztás, jelzőlámpacsere, és persze ezeknél nagyobb jelentőségű, de: szoboreltávolítás.
A messzi-messzi Baltimore-ban is egy éjszaka alatt tüntették el a város konföderációs szobrait. Senki nem arról vitatkozott, hogy a megfelelő napszakot választották-e, hanem hogy el kellett-e takarítani őket onnan. Gyáva volt-e az akció éjszakai mivolta miatt a baltimore-i városvezetés?
Aztán itt van az a hír, hogy Nagy Imre unokája felháborodott azon: Orbán Viktor a Várba költözik. Holott – írja Jánosi Katalin – „az én nagyapám, aki kétszer is Magyarország miniszterelnöke volt (és akit nem átall a jobboldal tele pofával szidni, mint »legrosszabbfajta kommunistát«) a fizetéséből bérelt lakásban lakott... A fizetéséből vett abba bútort, képet, szőnyeget... Csakhogy a bútorán, lemezein, könyvein, ruháin kívül nem volt semmiféle ingatlana, palotái, yachtjai, bankszámlái, külföldi ingatlanai, földjei, birtoka. Annyija volt, mint mikor munkába állt... soha semmije. Úgy hogy kérdem én – KI ITT A LEGROSSZABB FAJTA.”
Nos: már az kérdés, Nagy Imre unokájának véleménye miért is hírértékű, hiszen megszólalásának alapvetően annyi a közéleti súlya, mint bármely, random magyar állampolgáré a szűk tízmillióból. Meg aztán: mi köze Nagy Imre lakásának a most elkészült miniszterelnöki hivatalhoz? Merthogy ugye nem Orbán Viktor költözik a Várba, hogy ott lakjon, hanem a Miniszterelnökség hivatala megy oda, dolgozni. Nagy valószínűséggel akkor is ott lesz majd a Miniszterelnökség, amikor már nem Orbán Viktornak fogják hívni a miniszterelnököt.
De ami lényegesebb: Nagy Imre emlegetett lakása kapcsán az unoka szemérmesen hallgat arról, hogy az a bizonyos lakás nem véres verítékkel összekuporgatott vagyonkájából lett az övé, hanem egyvészkorszakon keresztülment zsidó család által otthagyott lakásról van szót, amit a Párt aztán kiutalt a sokat látott, vezető moszkovita elvtársnak.
Nagynak nem kellett nagyon a fizetéséből sem rendezgetnie a neki kiutalt villát: alapvetően az Elhagyott javak Kormánybiztossága szerelte fel a kommunista funkcionáriusok lakását (jelentős részben zsidók vagyonából, természetszerűleg). A Törökvészen lévő, Orsó utca 43. alatti Bauhaus villát, ahogy a villa történetéről szóló szövegben olvashatjuk, „Gellért Áron építette feleségével a lányuk számára. Gellért Áron (1876-1964) Mezőtúron született, a Goldberger család tizenharmadik gyermekeként. Apja, Goldberger Mihály Mezőtúr főrabbijaként szolgált”.
Gellértékkel az történt, hogy „a vészkorszakot Raoul Wallenbergtől kapott hamis iratok segítségével élték túl, mint san salvadori állampolgárok. A háború vége közeledtével azonban letartóztatták őket és a gettóba kerültek, de túlélték. 1945-ben rövid időre visszatértek a házba, de végül ők is a szabad világot választották, és 1946 júniusának elején lányuk után utaztak. Először a svájci Baselbe mentek, ahol felvették a korábban, még a harmincas években kimenekített pénzüket, amelynek segítségével új életet kezdtek Ausztráliában, Camberwellben”.
Nagy Imre „az országgyűlés elnöke volt még, amikor kiutalták számára az Orsó utcai villát. A világháború után a gazdátlanná vált ingatlanokat és ingóságokat külön hivatal, az Elhagyott Javak Kormánybiztossága kezelte, amiket a koalíciós pártok – különösen a kommunista párt – vezetői leghűségesebb kádereik között osztottak szét. a vezető tisztségviselők gyakran a Svábhegyen és a Rózsadombon álló villákba költözhettek, ehhez képest a Pasarét fölötti lejtő közepesen elegáns övezetnek számított (a területet a köznyelv csak Káderdűlőnek hívta). Nagy Imre 1949. november 2-án költözött be feleségével és özvegy édesanyjával az Orsó utcai házba, és szinte napra pontosan hét évet élt benne.”
A lakás használatáért lakbért fizetett. „A Nagy-család odaköltözésének érdekessége, hogy az addig a Kossuth Lajos tér 13-15. számú házban lévő többszobás polgárlakásban lakó házelnök azért kerestetett egy új helyet parlamenti titkárával, mert a belvárosi lakást túl zajosnak találta az ablakok alatt járó 2-es villamos miatt. Nagy Imre úgy szeretett dolgozni, ha közben semmi sem zavarja, ráadásul vidéki emberként is csöndesebb, nyugalmasabb helyre vágyott. Az Orsó utca épp megfelelt a célnak.”
Hozzátartozik még mindehhez hogy a Gellért-örökösök, „a korábban itt lakó Forgács-család (a Gellért-családba beházasodó Forgás Mátyás utódai) kártérítési igénnyel lépett fel, ezt azonban akkor elutasították. Forgácsék végül 1993-ban ausztrál újságokból értesültek arról, hogy a magyar kormány kárpótlást fizet a kommunista időkben államosított javakért. Ekkor ők is éltek a lehetőséggel, de a villa értékének csak a töredékét kapták meg kárpótlási jegyek formájában (10.000 dollár értékben).”
Szögezzük le: Nagy Imre egy vérbeli kommunista volt. De életét feláldozta, ami minden mást, ha nem is feledtet el, de elhomályosít.
Szerintem helye van a nemzeti panteonban, és a szobra elszállításáról is jogos vitákat folytathatunk. Az éjszakai elszállítás viszont teljesen mellékes körülmény, Nagy Imre zsidó vagyonból a Párt által kiutalt egykori lakását pedig jobb, ha senki, még az unoka sem emlegeti a nagyközönségnek, különösen egy miniszterelnökségi hivatal témája kapcsán – a kettőnek végképp semmi köze egymáshoz.