Mi köze Nagy Imre házának a Miniszterelnökséghez?

Éjjel viszik a szobrot, mint az ötvenes években az embereket – olvasom a felháborodott cikket Nagy Imre szobrának eltávolításáról. 

Na most: akárki akármi gondol is a Kossuth tér és környéke átrendezéséről, Nagy Imre szobrának kultúrpolitikai-szimbolikus áthelyezéséről, a közterületi munkákat lehetőség szerint forgalommentes, csendes időszakban szokták végrehajtani, sok esetben éjjel. Festés, plakátragasztás, jelzőlámpacsere, és persze ezeknél nagyobb jelentőségű, de: szoboreltávolítás.

A messzi-messzi Baltimore-ban is egy éjszaka alatt tüntették el a város konföderációs szobrait. Senki nem arról vitatkozott, hogy a megfelelő napszakot választották-e, hanem hogy el kellett-e takarítani őket onnan. Gyáva volt-e az akció éjszakai mivolta miatt a baltimore-i városvezetés?

Aztán itt van az a hír, hogy Nagy Imre unokája felháborodott azon: Orbán Viktor a Várba költözik. Holott – írja Jánosi Katalin – „az én nagyapám, aki kétszer is Magyarország miniszterelnöke volt (és akit nem átall a jobboldal tele pofával szidni, mint »legrosszabbfajta kommunistát«) a fizetéséből bérelt lakásban lakott... A fizetéséből vett abba bútort, képet, szőnyeget... Csakhogy a bútorán, lemezein, könyvein, ruháin kívül nem volt semmiféle ingatlana, palotái, yachtjai, bankszámlái, külföldi ingatlanai, földjei, birtoka. Annyija volt, mint mikor munkába állt... soha semmije. Úgy hogy kérdem én – KI ITT A LEGROSSZABB FAJTA.”

Nos: már az kérdés, Nagy Imre unokájának véleménye miért is hírértékű, hiszen megszólalásának alapvetően annyi a közéleti súlya, mint bármely, random magyar állampolgáré a szűk tízmillióból. Meg aztán: mi köze Nagy Imre lakásának a most elkészült miniszterelnöki hivatalhoz? Merthogy ugye nem Orbán Viktor költözik a Várba, hogy ott lakjon, hanem a Miniszterelnökség hivatala megy oda, dolgozni. Nagy valószínűséggel akkor is ott lesz majd a Miniszterelnökség, amikor már nem Orbán Viktornak fogják hívni a miniszterelnököt.

De ami lényegesebb: Nagy Imre emlegetett lakása kapcsán az unoka szemérmesen hallgat arról, hogy az a bizonyos lakás nem véres verítékkel összekuporgatott vagyonkájából lett az övé, hanem egyvészkorszakon keresztülment zsidó család által otthagyott lakásról van szót, amit a Párt aztán kiutalt a sokat látott, vezető moszkovita elvtársnak.

Nagynak nem kellett nagyon a fizetéséből sem rendezgetnie a neki kiutalt villát: alapvetően az Elhagyott javak Kormánybiztossága szerelte fel a kommunista funkcionáriusok lakását (jelentős részben zsidók vagyonából, természetszerűleg). A Törökvészen lévő, Orsó utca 43. alatti Bauhaus villát, ahogy a villa történetéről szóló szövegben olvashatjuk, „Gellért Áron építette feleségével a lányuk számára. Gellért Áron (1876-1964) Mezőtúron született, a Goldberger család tizenharmadik gyermekeként. Apja, Goldberger Mihály Mezőtúr főrabbijaként szolgált”. 

Gellértékkel az történt, hogy „a vészkorszakot Raoul Wallenbergtől kapott hamis iratok segítségével élték túl, mint san salvadori állampolgárok. A háború vége közeledtével azonban letartóztatták őket és a gettóba kerültek, de túlélték. 1945-ben rövid időre visszatértek a házba, de végül ők is a szabad világot választották, és 1946 júniusának elején lányuk után utaztak. Először a svájci Baselbe mentek, ahol felvették a korábban, még a harmincas években kimenekített pénzüket, amelynek segítségével új életet kezdtek Ausztráliában, Camberwellben”.

Nagy Imre „az országgyűlés elnöke volt még, amikor kiutalták számára az Orsó utcai villát. A világháború után a gazdátlanná vált ingatlanokat és ingóságokat külön hivatal, az Elhagyott Javak Kormánybiztossága kezelte, amiket a koalíciós pártok – különösen a kommunista párt – vezetői leghűségesebb kádereik között osztottak szét. a vezető tisztségviselők gyakran a Svábhegyen és a Rózsadombon álló villákba költözhettek, ehhez képest a Pasarét fölötti lejtő közepesen elegáns övezetnek számított (a területet a köznyelv csak Káderdűlőnek hívta). Nagy Imre 1949. november 2-án költözött be feleségével és özvegy édesanyjával az Orsó utcai házba, és szinte napra pontosan hét évet élt benne.”

A lakás használatáért lakbért fizetett. „A Nagy-család odaköltözésének érdekessége, hogy az addig a Kossuth Lajos tér 13-15. számú házban lévő többszobás polgárlakásban lakó házelnök azért kerestetett egy új helyet parlamenti titkárával, mert a belvárosi lakást túl zajosnak találta az ablakok alatt járó 2-es villamos miatt. Nagy Imre úgy szeretett dolgozni, ha közben semmi sem zavarja, ráadásul vidéki emberként is csöndesebb, nyugalmasabb helyre vágyott. Az Orsó utca épp megfelelt a célnak.”

Hozzátartozik még mindehhez hogy a Gellért-örökösök, „a korábban itt lakó Forgács-család (a Gellért-családba beházasodó Forgás Mátyás utódai) kártérítési igénnyel lépett fel, ezt azonban akkor elutasították. Forgácsék végül 1993-ban ausztrál újságokból értesültek arról, hogy a magyar kormány kárpótlást fizet a kommunista időkben államosított javakért. Ekkor ők is éltek a lehetőséggel, de a villa értékének csak a töredékét kapták meg kárpótlási jegyek formájában (10.000 dollár értékben).”

Szögezzük le: Nagy Imre egy vérbeli kommunista volt. De életét feláldozta, ami minden mást, ha nem is feledtet el, de elhomályosít.

Szerintem helye van a nemzeti panteonban, és a szobra elszállításáról is jogos vitákat folytathatunk. Az éjszakai elszállítás viszont teljesen mellékes körülmény, Nagy Imre zsidó vagyonból a Párt által kiutalt egykori lakását pedig jobb, ha senki, még az unoka sem emlegeti a nagyközönségnek, különösen egy miniszterelnökségi hivatal témája kapcsán – a kettőnek végképp semmi köze egymáshoz.