Véres város

2018. december 30. 17:25

Élet, siker, dicsőség, szép halál: amelyik jár, megkapjuk.

2018. december 30. 17:25
Szerencsés Károly
Magyar Hírlap

„Véres ez a város. Véresek a falak, az utcakövek, a katedrák, a színházak, véresek a templomok, a könyvek, a mozik, még a felhővé összeálló lélegzet is. Hogyan lehet itt élni? Vagy nem is vér az, csak festék? Eltelt hatvankét év. Idegesen beletúrt ősz hajába. Nem is vérrel fizetnek, csak beváltható vörös zsetonokkal? Nem is küzdenek semmi másért, csak a nyereményért? Állt a pályaudvar előtt, közelebb húzódott a gesztenyeárushoz, kicsit megmelegedni. Átkozott szemfényvesztők, képmutatók – gondolta. Miért nem tudjátok felismerni az időt? Most pöfög ki a vonat. Még fel lehetne rá ugrani. Nem mozdult.

Nem szabad aggodalmaskodni, nyugtalankodni. Élet, siker, dicsőség, szép halál: amelyik jár, megkapjuk. Amelyikre nincs szükségünk, az után értelmetlen vágyódnunk. Fontos, hogy égjen a lámpásunk, akkor is, ha nagy a szél, ha vihar tombol. Nem is, hogy csak lássunk, hanem, hogy lássanak minket.

A fiú nem értette honnan jönnek ezek a gondolatai. Kicsit megnyugodott. Két teherautó rohant a Margit híd felé, platóján gépfegyveresek összegörnyedt alakja. Hát mindig lesz meghasonlás. »Ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen.« És egyszer majd ennek vége lesz, de a harmónia rettenetes szenvedés árán születik meg. Vagy nem is létezik harmónia? Soha el nem érhetjük? A pufajkásoknál még rosszabbak jönnek, még hazugabbak, még ártóbbak. Százszor leleplezett csalók, bohócok. Égni és fázni fogunk egy emberöltőn át.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Valodi
2018. december 31. 19:24
"A sarokban idősebb asszonyok ültek batyuikon. Most érkeztek valahonnan vagy a vonatukra várnak? Halkan beszélgettek. Ruhájukból, szavukból a földnek illata áradt. A szántóé, mezőé, udvaré." - no, ez már a múlté.... nehogy még egyszer lázadni merjen ez az ország! „1956. október 29., hétfő Az első napokban a vidéki lakosság csak a rádió híradásait figyelte, no meg a szomszédságukban levő oroszokat. Óvatosak és bizalmatlanok voltak. 25-étől arra a meggyőződésre jutottak, hogy most már megbízhatnak a fővárosban…. Amikor tudomást szereztek a budapesti élelmiszerszükségről, élelmiszerszállítmányokat küldtek a fővárosba. Parasztlegények ezrei kockáztatták az életüket, hogy ezeket az adományokat a háborús területeken átszállítsák. 26-ától kocsik, teherautók és szekerek százai özönlöttek be, lisztet, friss kenyeret, szárnyast, szalonnát, húst, zsírt, vajat, kolbászt és bort hozva Budapest lakosságának…” (Egy nép tragédiája 1957, Bécs – Alexandra Kiadó, 2007) 2018: "...A parasztság eltűnt....Tömeges társadalmi létformaként ez nem fog visszatérni.... A hagyományos parasztság egyszer s mindenkorra felszámolódott." http://mandiner.hu/cikk/201812.. Esztek majd Mészáros Incitatus Búzakalász 66. kenyeret Csányi Pick Sándor szalámival, Orbán jegyre, TEK-es kádárkolbász biztosítással! Ha meg bírjátok fizetni...
Valodi
2018. december 31. 19:04
....szervusztok, magyarok...az összes oldalon és országban... Boldogabb Új Évet!
zakar zoltán béla
2018. december 30. 18:23
Szép-szomorú!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!