Törött tükör

„Emmanuel Macron egyetlen dolognak örülhetett a hétvégén, annak, hogy minden előzetes elképzelés ellenére mégsem gyújtották fel a párizsiak a várost, elegendőnek bizonyult a rendőri fellépés, és nem kellett a hadsereget bevetni. Ez azonban valószínűleg nem elegendő ahhoz, hogy a francia elnök elégedett lehessen. A Macron-féle lendületről ugyanis kiderült, hogy sehová se tart, üres frázisokból áll, és ami a legfontosabb, már senki se hiszi el azt, amit az elnök mond.

Macron politikai krédója alapvetően imázspolitizálásra épül, sokkal fontosabb számára a külcsín, mint a belbecs, első számú kérdés, hogy néz ki a sajtóban, a fotókon, hogyan lehet egy-egy döntést szépen tálalni. Ennek jó példája volt a nagy ívűnek szánt beszéd a Diadalív mellett, az első világháború lezárásának 100. évfordulóján, amikor liberális tábornokként hitet tett a nacionalizmus ellen.

Néhány héttel később pedig megjelent a nép egyszerű gyermeke az utcán százezrével, sárga mellényben, rávilágítva, hogy neki tényleg teljesen mindegy, milyen elvi különbséget tesz az elnök a nacionalizmus és a patrio-tizmus között, munkát akar és megfelelő fizetést, stabilitást, és elege van az ideológiai sületlenségekből.

Nem lehet azt mondani, hogy az utca népe bal- vagy jobboldali, hiszen volt ezen a hétvégén a tömegben ilyen is, olyan is. Voltak radikális környezetvédők szép számmal, akik elégedetlenek Macronnal, voltak szélsőbaloldali tüntetők Macron ellen, voltak a Nemzeti Tömörülés követői, akik soha nem szavaztak a jelenlegi elnökre, és voltak hivatásos bajkeverők, akik a pokolba kívánják a mindenkori államfőt, most épp Macront.”