„Odaát december 1-je, a nagy egyesülés napja örömünnep – nekünk szomorú mementó. De emlékezzünk mi is! Kapjon helyet a mi történelmi emlékezetünkben is ez a keserű dátum! Ahogyan a muhi pusztát, Mohácsot vagy Világost, ezt a napot se felejtsük el!
Gyermekkoromban – még az átkosban – volt odahaza egy régi, kifakult falvédőnk, ami csak ünnepnapokon, szűk családi körben került az asztal fölé: »Turulmadár, szállj! Sehol meg ne állj! Vidd el a mi üzenetünk: lesz még magyar nyár« Nem nagyon értettem a szöveget, de azt észrevettem, hogy édesapám sokszor rajta felejti a szemét.
Legyen igaza Wass Albertnek: »De ki minket egyszer mégis hazavezet, / áldd meg, Isten, azt a csodatévő kezet!«”