Brüsszelben egy torz szivárványkoalíció öltött testet – és ellenzékének legmarkánsabb vezére Orbán Viktor
Így kell gondolkodnunk az új európai politikáról. Nagy Ervin írása.
Egy muzulmánt egyetlen percig sem érdekel, hogy mi érzékenyek vagyunk-e az ő kultúrája iránt. Ez csak nekünk téma, miközben náluk alapvető elv a hittérítő szándék. Interjú.
„Említette az iszlámot. Ön szerint valóban veszélyt jelent ez a vallás Európára?
Az iszlám bizonyos értelemben a mi magunk gyengesége miatt fenyeget bennünket. A muzulmánok nem kérték tőlünk, hogy szüntessük be a karácsonyt, de mégis sokan vannak olyanok, akik belülről, Európából kérik, sőt követelik, hogy ne ünnepeljük meg, mégpedig a muzulmánok érzékenységére hivatkozva. Én többször voltam az arab világban, és sosem merült fel bennük, hogy be kellene szüntetni a karácsonyt. Azt látom, hogy akiknek a vallás elleni harc a céljuk, most találtak egy jó ürügyet, hogy a keresztény hagyományok ellen harcolhassanak – a muzulmánok jelenlétére alapozva. Mert itt vannak például a migrációs hullámmal érkező muzulmánok. Az ő életük középpontjában a törvény áll, viszont ennek a folyamatnak köszönhetően muszáj volt elkezdeniük kidolgozni a kisebbségben élő muzulmánokra vonatkozó törvényeket, hiszen korábban nem kellett együtt élniük más vallású népekkel. Az első komoly hullám a második világháború után indult el a kontinensre, amikor muszlim vallású vendégmunkások áramoltak Európába, akik aztán a társadalmon belül vallási kisebbséget képeztek. Az ő szabályaik szerint muzulmán csak muzulmán országban élhet, és ha mégsem ott tartózkodik, akkor is csak meghatározott céllal és ideig teheti ezt meg. Ilyen például a tanulási szándék vagy éppen a gyógyítás, gyógyulás. Ha mégis marad, és úgy dönt, hogy nem megy haza, akkor két feltétellel maradhat: ha a saríát be tudja tartani a nem muszlim társadalomban, a másik pedig az, hogy térít.
A Mekkából Medinába menekülő Mohamed a vallási közösségét törzsi alapon szervezte meg; az ilyen törzsi alapú törvény az iszlámban az egymás iránti végtelen szolidaritás vagy az idegenekkel való szövetkezés tilalma a törzs tagjaival szemben. Felmerül bennem kérdésként: ez azt jelenti, hogy az ilyen közösségben a más vallásúak idegen testnek bizonyulnak és biztonsági kockázatot jelentenek?
Mivel a muzulmánoknak kötelességük Mohamed utánzása, az iszlám ezért egész történelme alatt hasonlóan viselkedett a más vallásúakkal, mint Mohamed. A meghódított keresztény területeken a muszlimok rátelepedtek a keresztényekre, akiknek adózniuk is kellett, amiért nem követték az igaz hitet, az iszlámot. Valahányszor pedig fölfordulás támadt a világban, a muszlimok mindig hazamentek, és jókora vérengzést rendeztek valamelyik vallási kisebbség soraiban. Mivel azonban a keresztényeket be tudták építeni saját társadalmukba, magukról azt az önképet alakították ki, hogy toleránsak. Ez a kettősség – toleráns énkép és keresztényüldözés – mindvégig benne van az iszlám történetében, és szép lassan a keresztény közösségek felszámolásához vezet. (...)
Gondolja, hogy vége lehet az európai jogállamiságnak?
Az beszédes, hogy a németeknél megengedett, hogy a muzulmán férfiak több feleséggel éljenek, a német állam katonásan fizet is a második, harmadik, negyedik feleség után is járadékot, csak nem feleségként vannak bejelentve, hanem barátnőként. Holott ez egyébként egy német férfi esetében bigámiának minősül. Egy muzulmánt egyetlen percig sem érdekel, hogy mi érzékenyek vagyunk-e az ő kultúrája iránt. Ez csak nekünk téma, miközben náluk alapvető elv a hittérítő szándék. Ha általánosabb szintre emeljük ezt a kérdést, látni kell: Európában a jogok és a kötelességek párban járnak. Viszont mi engedjük meg nekik azt, amiért a muzulmán országban megköveznék őket.”