Whisky - az égetett szeszek plebejusa

„A mandiner egyik újságírója lesújtó véleménycikket szerzett a világ egyik legismertebb, legnagyobb mértékben fogyasztott és legkeresettebb szeszesitaláról, melyben a gyűlölet magja a mélymagyarság táptalaján szökkent szárba, félistenként fetisizálva a hazai pálinkakultúrát.

Szalma György alapkérdése az érlelt gabonaszesz vonatkozásában csupán annyi, hogy »De miért?«

Kedves György: »Csak!«

Kicsit bővebben: A probléma már az alapkérdéssel kezdődik. Élhetnék a közhellyel, hogy ízlésről nem vitatkozunk, de szándékom szerint bővebben is kifejtem véleményemet a hazai pálinka- és whiskykultúra szembeállításával. A cikket végigolvasva felmerül az emberben egy kérdés, amire a cikk végigolvasása után sem kapunk a szerzőtől választ:

Mégis mi az, ami a gabonát alsóbbrendűvé teszi a gyümölccsel szemben? Mert a skótoknál kevesebb gyümölcsfa van? Egy bizonyos értelmi szint fölött már viszonylag kevesen érvelnek bármilyen adottsággal, mint ahogyan a korral sem. Ez nem érdem. A skótok a »nincs« kultúrájából teremtettek meg egy többmilliárd fontos iparágat, melyet a magyar pálinkaipar mérhetetlen mértékben tud reprodukálni. A skótok gondos szabályozással, évszázados technológiai kultúrával és alázattal fejlesztették tökélyre a gabonapárlat főzését, érlelését - és igen, a marketingjét is - melynek eredményeképpen a világ egyik legváltozatosabb aromavilágával rendelkező párlatot képesek előállítani. A magyar pálinkaipar ezek közül mit tud felmutatni? A hazai pálinkakultúra, a szomszédban főzött etiles kerítésszaggató, ami csak akkor jó, ha ihatatlan...

Félreértés ne essék, magam is nagy pálinka-szerető magyar vagyok, de Szalma György cikkét olvasva nem tudtam eldönteni, hogy zavarom-e a szomszédokat a röhögésemmel. Szép dolog a hazai lepárlók támogatása, de az égetett szeszek világában a minőség viszonylag jól mérhető, és ezen objektív szempontok alapján gyenge lábakon áll a whisky ekézése. A vásárlók pedig ugye had döntsék el, hogy a nehezen megkeresett forintjaikat mire költik el, és ebből kifolyólag szintén a hazai ipar szégyene, ha nem tudják elérni, hogy tőlük vásároljunk.

Szalma György nem tudja megemészteni a tényt, hogy a magyarok, a konzisztens minőség iránti vágyuk kielégítése érdekében elfordulnak a magyar pálinkától, melynek konzisztenciája, minősége meg sem közelíti a skótok lábvizét. Azt a lábvizet, ami egy egyszerű gabonapárlat hordóba zárásának végeredményeként lehet az 5 alapíz (édes, sós, savanyú, keserű, umami) végtelen kombinációja.”