Hiába nyerünk futballcsatákat, utánpótlás nélkül nem lehet háborút nyerni

A „futballagy”

Olykor felmerül, hogy a magyar játékosok gondolkodása lassabb, mint nyugati társaiké. Volt már olyan tehetséges fiatal játékos, aki külföldre kerülve tapasztalta meg, hogy nem csak a ritmus gyorsabb, hanem a többi hasonló korú futballista gondolkodása is. Felmerül a kérdés: mikor és miben maradnak el a magyar gyerekek a nyugat-európai utánpótlásban edződő társaiktól. 

A központi idegrendszerben az információáramlás gyorsaságát és hatékonyságát meghatározza az idegrostot körülvevő myelinhüvely (elektromos szigetelés) és annak vastagsága. A myelinizációs folyamat – amely által myelinhüvely vastagszik – fiatal felnőttkorig tart. A sok labdaérintés, a kompetetív feladatok, illetve a változatos, játékhelyzeteken keresztüli oktatás révén a számos ingeranyag segíti a myelinhüvely megvastagodását és ezáltal a gondolkodás gyorsabbá válik. Így válhatnak egyes mozdulatok – a gyakorlás által – automatikus cselekedetekké.

Ezért is nagyon fontos, hogy az óvodákat és az általános iskolákat bevonják az országos Bozsik-programba.

Ugyanis – a megfelelő edzők mellett – már a fejlődési szempontból legszenzitívebbnek tartott periódusban (5-12 év) fontos lépéseket lehet megtenni. Ezt az időszakot követően nem olyan exponenciális a növekedés.

Szenzitív periódus

Óriási szabadságot ad a pályán, ha egy játékosnak nem azzal kell törődnie, hogy miként veszi át a felé érkező labdát, vagy hogyan rúgja oda pontosan a társának. Ehelyett foglalkozhat azzal, hogy hol helyezkedik az ellenfele, merre mozog a megjátszani próbált társa, illetve következtethet arra is, hogy az ő passza után ki kapja majd meg következőre a labdát. Egyes elemzések szerint a top játékosok sokkal többször néznek fel, többször gyűjtenek információt a környezetükről a labdaátvétel előtt. Ez is jól mutatja, hogy mennyire szükséges az alapok begyakorlása, készség szintre fejlesztése.

Ha 14 éves korában úgy kerül be az akadémiára a fiatal labdarúgó, hogy nincsenek meg a megfelelő alapok, akkor azt már csak hatalmas erőfeszítések árán lehet korrigálni.

Jasper de Mujnick, a Magyar Futball akadémia egykori szakmai igazgatója távozásakor erős kritikát fogalmazott meg az NSO TV-nek. A holland szakember úgy gondolja, hogy a 7-14 éves kor közötti technikai képzés messze elmarad Magyarországon attól, amit hazájában tapasztalt. Emiatt nehéz a gyerekek továbbfejlesztése az akadémián, mivel a hiányosságok pótlására kell időt és energiát szánni. Illetve beszámolt arról is, hogy óriási tudásbeli különbséggel érkeznek a játékosok az akadémiára. Ez is jól mutatja, hogy szükség lenne az utánpótlásrendszer egységesítésére és reformjára.

A „Southampton-módszer”

Ahogy azt már fentebb említettük alapvetően minden gyermek kompetitív, szeret másokkal versenyezni, örömét leli abban, ha másokat legyőzhet. A játékos versenyhelyzetek rendkívül jól fejlesztik a gondolkodást, olyan alapokat adnak, amelyekkel már lehet dolgozni az akadémiákon és fel lehet venni a nyugati utánpótlással a versenyt.

Ezt támasztja alá a „Southampton-módszer” is, amelynek egyik fő elgondolása, hogy ha a játékos odafigyel a tanulmányaira, akkor az agya fejlődik, melynek következményei a futballpályán is látszódnak majd. Az angol klub akadémiáján figyelmet fordítanak a fiatalok döntéshozatali képességének, stressz kezelésének, reakcióidejének és légzés technikájának fejlesztésén is. Az alkalmazott felmérések és módszerek azt mutatják, hogy ezen az akadémián nem csak a fizikai, hanem szellemi fejlődés is kiemelten fontos és eredményes is.

Az angol akadémistáinak nevelésében nem csak az fontos, hogy miként jeleníthetik majd meg a pályán a csapat filozófiáját, identitását. Hanem, hogy ez a pályán kívüli viselkedésükben is megnyilvánuljon.

A fiatal játékosok nem hordhatnak színes cipőket, mindenkinek fekete csukában kell játszania és saját maguknak kell tisztítaniuk őket. Az egység és egyenlőség hirdetés mellette fontos szerepe van ennek az alázatos mentalitás kialakításában.

Szerető Krisztofer, az angol Stoke City utánpótlásán nevelkedő magyar támadó is hasonló tapasztalatokról beszélt egy interjúban. Az angol akadémista a napi rutin betartásán és az alázatos viselkedés mutatásán keresztül juthat el oda, hogy a befektetett munka révén megkapja a lehetőséget. A lehetőséget arra, hogy a világ egyik legnívósabb bajnokságában játszó csapatában, nemzetközi szinten is bizonyított játékosok között megméretessen. Egy kis szerencsével pedig a leghangulatosabb futballstadionokban kezdheti meg profi karrierjét. Megjegyezte még, hogy a fekete cipő viselése náluk is elvárt és különböző segítő feladatokat is végeznek, mint például labdapucolás. Mindezt boldogsággal és élvezettel teszi, mert ez az, amit a legjobban szeretne csinálni. Legalábbis ez is az odavezető útnak a része.

Mentalitás

Bár nagy a merítés a hazai utánpótlásban, a tömegesítés jól halad, azonban kevés az olyan gyerek, aki extramotivált. Mivel a kezdetben szenvedéllyel játszó gyermek nem minden esetben kapja meg a maximális támogatást az edzőtől, a szülőtől, a környezetétől és a klubjától. Mindenhol találni néhány olyan játékost, akik teljes lelkesedéssel edzenek, azonban egy-egy csapat két harmadát ilyeneknek kellene alkotnia.

Azonban olybá tűnik, hogy a többséget a kevésbé elkötelezett focisták alkotják, így pedig nehéz nagyobb számú tehetséget kiemelni. Ezért is lehet, hogy a kisebb létszámú csapatsportokban, mint például a vízilabda, vagy az egyéni sportokban előkelőbb eredményeket tudunk felmutatni. Könnyebb kiválasztani azokat, akik a céljaikért képesek minden energiájukat beleadni és lemondásokat hozni.

Míg a labdarúgásban egy csapat a hátán tud vinni néhány képzetlenebb vagy kedvtelenebb játékost, addig más csapatsportokban, egyéni sportokban meg pláne kiütközik az, ha valaki nem a maximumot nyújtja. Dárdai Pál a Hertha Berlin edzője is hasonlóra utalt bő egy hónappal ezelőtt. Kifejtette, hogy egyes labdarúgó edzők számára fontosabb megnyerni egy – hosszú távon aligha értékes – kupát néhány kiemelkedő gyerekkel, mintsem hosszú távon a gyerekek egyéni fejlődésére figyelni. A kevesebb tagból álló csapatoknál és egyéni sportokban sokkal jobban megmutatkozik – a motiváció mellett – az egyéni képzés fontossága is. Kiütközik az edző munkája és tanítvány szenvedélye.

Célok

Erősségekkel és gyengébb tulajdonságokkal tisztában kell lenni, tudni kell, hol a helyünk. Ezek alapján kell világos célokat kitűzni. Utánpótlás szinten a cél nem lehet más, mint olyan játékosok kinevelése, akik később a pályán mutathatják be a klub identitását – mint ahogy Southampton-ban is gondolják ezt. Vagy ahogy a Jugoszláv utódállamok csinálják. A jó játékosok nevelésével lehetnek jó csapatok, amelyek megadják több fiatalnak is lehetőséget arra, hogy magasabb korosztályba vagy a felnőtt csapat közelébe lépjen.

Tehát elsődleges feladat, hogy olyan játékosokat neveljünk, akik később az első csapatban megállják a helyüket. Illetve aki megfelelő korban nyújtott kiemelkedő teljesítményével felhívhatja magár külföldi csapatok figyelmét. Minél több ilyen játékost sikerül exportálnia a magyar kluboknak, annál inkább válik újra megbízhatóvá a játékosmegfigyelők és az igazolásokért felelős szakemberek szemében a magyar futballista. Dárdai nemrég úgy nyilatkozott, hogy – bármennyire is szeretné – egyszerűen nem tud se felnőtt se utánpótláskorú játékost a csapata vagy a Bundesliga közelébe segíteni.

Kis Baranyi Sándor a magyar utánpótlás labdarúgás fontos szakembere nemrég Dárdai csapatánál járt 27 edző kollégájával tanulmányúton. Úgy gondolja, hogy a Herthánál figyelembe veszik és képesek kivárni minden gyermeknél az egyéni fejlődést és a kibontakozást. A szakmai, biológiai és személyiségfejlődés hullámokat rejt magában, ahogy a mérkőzéseken sem lehet mindig csúcsteljesítménnyel előrukkolni. Ehhez türelem kell. Kis Baranyi szerint a mérkőzés nem lehet cél, hanem eszközként kell rá tekinteni, hogy utánpótláskorú focistából felnőtt szinten is említésre méltó labdarúgó váljon.

A siker most kell, nem ér rá. Pedig talán a legtöbb szurkoló megértené, ha egy egységes rendszer kiépítésébe fognánk és néhány évet várni kellene a következő sikerre. Talán nem nyúlna 30 évig, mint legutóbb.

***

A szerző viselkedéselemző, a Mindset Sportpszichológia rovatának vezetője. A cikk megírásában segített Havasi Zsolt sportújságíró.