Brexit-bukta brit módra

A Brexit rossz. Sem két éve, sem most nem tudok mást mondani.

Rossz a briteknek, mert sok évnyi – mai állás szerint akár évtizedes– átmeneti állapotot hoz, ami nem jó sem a brit gazdaságnak, sem a brit társadalomnak – és egyébként nem jó a brit politikának sem, lásd a bukdácsoló konzervatívok és a náluk is zavarodottabb Munkáspárt belső meghasonlottságát a Brexit témájában.

Rossz az EU-nak, mert mégis csak Európa egyik történelmi nagyhatalma száll ki (khm, legalábbis akar kiszállni) a közösség építéséből, aki ugyan mindig is a fényes elkülönülésre épített – de aki egyúttal mindig a színen termett, amikor a kontinentális Európán belül zavar támadt az erő egyensúlyában.

Egy britek nélküli EU-ban a most éppen nagyon szövetséges francia-német kettős hatalom ereje érvényesül, de mint tudjuk, a háromlábú szék a legstabilabb, és sokkal jobb lenne a kiegyensúlyozó harmadik nagyhatalmat is a házon belül, nem pedig házon kívül (esetleg a ház falához lekötözve) tudni.

A tovább lebegtetett Brexit okozta társadalmi bizonytalanságot és feszültséget sok Nagy-Britanniában dolgozó magyar is érzi, és sokan számot vetnek azzal, hogy a szigetországban vagy máshol – esetleg újra itthon – képzelik-e el a jövőjüket.

Nagy-Britannia kiválásávalMagyarország és más kelet-közép-európai országok is az egyik legjobb szövetségüket veszítik el akkor, amikor az európai erőegyensúly biztosítására – esetünkben mondjuk a regionális német gazdasági és ezzel járó politikai túlhatalom ellensúlyozására – volna szükség, most vagy a jövőben. A brit ellensúly nélkül hatalmasat erősödik Párizs és Brüsszel a sok kisebb uniós tagállammal szemben, és ennek már látszódnak is a jelei.

Továbbá: Nagy-Britannia eredendően konzervatív berendezkedése, az angol politikum utópiákkal és légvárépítésekkel szembeni hagyományos szkepszise – különösen, ha a konzervatívok vannak hatalmon, még ha épp eléggé bukdácsolva is – jól jön egy mindenkori magyar jobboldali, konzervatív kormánynak, amikor francia, német, skandináv vagy brüsszelita gyökerű társadalommérnökösködő tendenciákkal igyekszik felvenni a harcot.

Szóval a Brexit rossz. Rosszabb lesz az európai közösségnek, ha Nagy-Britannia végleg és teljességgel kiszáll belőle.

No de mintha ez mégse akarna megtörténni –a fejleményeknek mégse lehet örülni, főleg nem a Brexit-párti briteknek.

A legújabb Brexit-deal ugyanis

ami után akár egy több évnyi vagy több évtizedes átmeneti állapot, valami bizarr világpolitikai purgatórium várhat a britekre.

Nagyon röviden és nagyon leegyszerűsítve a lényeg lényegét: jelen állás szerint legalább 2020 végéig minden úgy marad az EU és Nagy-Britannia viszonyában, mint eddig – viszont a britek időközben már ki fognak esni az EU döntéshozói és végrehajtó szerveiből, az Európai Parlamenttől a Bizottságon át az Európai Tanácsig. Tehát a szigetországra továbbra is vonatkozni fognak a közös szabályok, de azok alakításába már nem szólhat bele, viszont cserébe még a közösbe is fizetheti az eddigi fizetendőit. És a sok brit kispolgárt zavaró kelet-európaiak is ott maradhatnak Nagy-Britanniában, sőt, legalább 2020-ig továbbra is érkezhetnek oda.

Ha pedig 2020-ig sem születik végleges megállapodás, akkor ez az állapot egyszer, viszont meghatározatlan időre meghosszabbítható. Akár évtizedekig és még tovább is.

Addig pedig gondolkodhatnak tovább a felek a Brexit-deal legsúlyosabb gordiuszi csomóján: hogyan oldják meg a vámhatárt Nagy-Britannia és Írország között. Mert vagy az Ír-szigeten kell felélednie egy valódi határnak – ami az évszázados brit-ír háborúskodást lezáró nagypénteki egyezmény óta nem kívánt, rémálomszerű fejlemény –; vagy pedig Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi része közé kell vámhatárt húzni, ami felérne egy országrész leválásával. Esetleg még lehet trükközni mindenféle időben és mélységében átmeneti megoldással - gordiuszi csomókat viszont továbbra is csak radikális átmetszéssel lehet megoldani.

Ha ez nem sikerül ės az elbaltázott Brexit-folyamat vėgén a felgyülemlő feszültségek és megoldatlanul maradt problémák miatt esetleg még a fegyverek is újra eldördülnek az írek meg az unionisták között, véget vetve egy nemzedéknyi békeidőnek, az lesz az igazán gyalázatos vėge ennek az eddig is szomorú történetnek.

Az új Brexit-dealről még nem született végleges megállapodás, hiszen egyrészt az EU részéről, másrészt pedig a brit parlament részéről el kell fogadni azt. Utóbbi döntésére december elején kerülhet sor, az elfogadás melletti többség pedig egyáltalán nem tűnik biztosnak. Abba pedig belebukhat Theresa May és kormánya.

Meglátjuk, Dover fehér sziklái mennyire tudnak majd annak ellenállni.

Addig is marad egy 66 milliós béna kacsa atomhatalom Európa peremén. Pont erre volt még a kontinensnek szüksége. Ahelyett, hogy a britek Európa többi országával együtt küzdöttek és dolgoztak volna tovább a rendszeren belül a rendszer nagyon is szükséges megújításáért.

Tetszettek volna nem forradalmat csinálni.