„Ami viszont problémásabb, az az, hogy úgy néz ki, ma Magyarországon az, hogy valaki az egyetemeken a kormányra nézve kritikusan, alternatív módon értékel/elemez bizonyos eseményeket, narrációkat, jelenségeket, az büntetendő és megrovandó.
Nem explicit módon a kormány által, nem jogszabály vagy rendelet szól erről, hanem serényen dolgozó médiamunkások akarják a szégyenfalat építeni. A rendszert a kiszolgáló bürokrácia tartja fent, és egyben radikalizálja is azzal, hogy versenyt generál a jobboldalon, hogy ki tudja a leginkább szellemesnek tartott, legnagyobb felháborodást kiváltani képes megszólalásokat tenni.
Ez ugyanaz a logika, mint a Figyelő listázása, ugyanannak az öncenzúrának és megfélemlítésnek eszköze. Nem vitatkozni hív, hanem a másik száját fogja be, nem érvelni akar, hanem megaláz és megszégyeníteni próbál. Nem gondolkodni hív, hanem a végletekig akar elmenni a gazdasági erőfölényének kihasználásában. Úgy is mondhatnánk, hogy a jobboldal követeli a saját »safe space-et«, csak éppen a történelmileg elnyomott kisebbségek elleni harc, a különböző csoportok megalázásának folytatásaként.”