A fehér privilégiumok hazugsága

„Erre a baloldal azt fogja mondani, hogy Malia Obama kivétel. Csak egy van belőle. Illetve kettő. Ilyesmi. De egyébként a feketék átlagosan több nehézséggel néznek szembe az Egyesült Államokban, mint a fehérek. Igen, de a az átlagok nem sokat mondanak nekünk egy egyénről sem. A boldogságnak és a sikernek sokkal inkább van köze a személyes körülményekhez – felnőni egy szerető, stabil családban; jó oktatás; kemény munkaetika. Két szülő, akik szó szerint képesek bárkit a világon elérni telefonon, hogy segítsenek. Ha nincsenek megbízható szüleink, az sebekkel járhat. A faj nem a végső és közel sem az elsődleges befolyásolója annak, hogy miként alakul az életed, s eléggé kétes ennek az ellenkezőjét állítani. Ugyanakkor mindenhonnan az folyik, hogy a faj a legmeghatározóbb végzetszerűség, és ennek az elképzelésnek nő a népszerűsége. (…)

Abszurd lenne azt állítani, hogy eltűnt az Egyesült Államokból a kisebbségek ellen irányuló rasszizmus, ahogy az is nevetséges, amikor fehérek gondolják, hogy ők a rasszizmus elsődleges áldozatai az országban, ami még mindig háromnegyedében fehér (és kétharmadában nem-hispán fehér). De a fehér mivolt nem klubtagsági kártya. Nem garantálja a magas fizetést, a munkát, a személyes biztonságot, bármit mást. Nem emel a fekete amerikaiak vagy mások felé a társadalmi hierarchiában. Semmit nem biztosít a számodra. A fehérek ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe, mint bárki más. A fehér privilégium egy hazugság.”