„Állatmentő vagy, vegetáriánus és óvod a környezetet. Mégis jobboldalinak tartod magad.
A hazáját nagyon szerető, a keresztény hagyományokat magáénak valló és a környezet, a természet és az állatok védelmét elsődleges fontosságúnak tartó ember vagyok. Sajnos, amikor az ember a keresztény nemzeti érzelmeit, valamint a természet- és állatvédő mivoltát egyszerre akarja megélni, akkor azt veszi észre, hogy a konzervatív oldalon utóbbiakkal szemben kialakult egyfajta gyanakvás és ellenszenv. Hozzám elvileg nagyon közel kellene állniuk azoknak a pártoknak, amelyek a környezet-, természet- és állatvédelem ügyét elméleti programjaikban hangsúlyosan megjelenítik. A gyakorlatban azonban inkább kiráz tőlük a hideg. Hiszen a szlogeneken túl semmifajta valós alternatívát nem kínálnak, ugyanakkor a nemzeti sorskérdésekhez való viszonyuk számomra elfogadhatatlan. Mindeközben viszont a jobboldalon gyakran találkozom az állatvédelemmel, a természetvédelemmel szembeni gúnnyal, cinizmussal. Ez nagyon fájdalmas, meggyőződésem, hogy a nemzeti oldal, amely az emberek jelentős többségének akaratát megjeleníti, nem engedheti át a marginalizálódó, erkölcsileg lassan teljes mértékben vállalhatatlan liberális baloldalnak a természet- és állatvédelem – meggyőződésem szerint – nemzeti sorskérdéseit.”