Nekünk ezek jutottak

„Úgy vagyunk már a hazai ellenzékkel, mint a székely bácsi a repüléssel: sok mindent gondoltunk, de erre azért nem számítottunk. Jön egy ember, aki országgyűlési mandátummal rendelkezik, ugyanolyan mandátummal, mint egykor Andrássy Gyula, Bethlen István, Antall József – jön ez az ember, mindegy, mi a neve, ellenzéki országgyűlési képviselő, kiáll a világ legszebb parlamentjének pódiumára, és perceken át mondja: cöfcöfcöfcöfcöf.

Az ülés levezető elnöke hallgatja egy darabig, végül is demokrácia van, hülyének is szabad lenni, de aztán rászól: képviselő úr, ne tegye bohóckodás tárgyává a parlamentet. De ez csak egyre mondja: cöfcöfcöfcöfcöf.

Ismerik biztosan az érzést, amikor valami nagyon kínos helyzetben az ember tétlen szemlélőként is feszeng. A Ki mit tud? selejtezők első fordulójában esik meg az ilyen: az ügyetlen balettozik, a botfülű énekel, a kétbalkezes bűvészkedik, a zsonglőrnek a fejére esik a buzogány. Istenem, miért engedték oda, miért hagyják, hogy szegény így égesse magát? Legyen már vége, menjen le a színpadról, hadd könnyebbüljünk meg mi, nézők. De erről a színpadról az istennek sem akar lemenni az ügyetlen, a botfülű, a kétbalkezes. Sőt még újabbak tolakodnak fel, még borzasztóbbak.

Politikatörténeti kuriózum, aminek tanúi vagyunk most már tíz éve: minden újabb nappal lejjebb megy az ellenzék színvonala. Szomorú dolog ez, hiszen Magyarország ellenzékből is különbet érdemelne.”