Nem lesz olyan szlovák köztársaságielnök-jelölt, aki megbecsülné és tisztelné a felvidéki magyarságot!
„Az MKP ünnepi kongresszusának egyhangúan elfogadott határozata a köztársaságielnök-jelölt személyéről nem csak a kongresszus ünnepélyességét emelte, hanem sorsdöntő választás elé állította a szlovákiai magyarságot: szavazhat a jövő évi választásokon Menyhárt Józsefre, az MKP elnökére, és visszatér az önbecsülés, a nemzeti kiállás útjára, vagy Bugár Bélát, a Most-Híd elnökét választja, és folytatja az önfeladás általa megindított folyamatát!
Ésszerű harmadik választás nincs, mert nem lesz olyan szlovák köztársaságielnök-jelölt, aki megbecsülné és tisztelné a felvidéki magyarságot! Kiska sem volt az, mégis legutóbb sok magyar szavazott rá Fico ellenében. Most ennek alapján az lenne a természetes, ha a szlovákiai magyarok nem arra a jelöltre adnák le voksukat, aki elválaszthatatlan szövetséget kötött Ficoval, együtt alakítva meg vele a jelenlegi szlovák kormányt. Arra a jelöltre, akinek a közös kormányzás alatt, a belpolitikai botrányokat követően is számtalan lehetősége volt már, hogy megbánást gyakorolva kilépjen ebből a szövetségből. De Bugár ezt nem tette meg, koalícióra lépési megalkuvását újabb és újabb emberi és politikai megalkuvás követte!
Az MKP számára nem sok lehetőséget engedett a Most-Híd azzal, hogy elsietve, egyeztetések nélkül bejelentette pártelnökének indítását köztársaságielnök-jelöltként. Ha az etnikai párt válaszul nem indít magyar jelöltet, megfutamodó nyuszinak néznék. Ha pedig indít saját jelöltet, azt vágják a fejéhez, hogy minek kiélezni a konfrontációt Bugárral és pártjával, tovább mélyítheti a megosztottságunkat.
Hiszen a vegyespárt elnöke mégiscsak magyar! Talán ez a mégiscsak tette eltökéltté a Magyar Közösség Pártját: ne legyünk már minduntalan és mindannyian olyan mégiscsak magyarok, akinek minden és mindenki megfelel! Ezért nem szabad kényszerpályaként kezelni a MKP saját jelölését, hanem bátor kiállásként! Talán az késztette végső elhatározásra és indulásra Menyhárt Józsefet is, hogy Rudolf Chmel, a vegyespárt doyenje kijelentette: Bugár nem magyar jelöltként indul, hanem szlovák állampolgárként!”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
Bevallották a kormánytagok, hogy állnak a karácsonyi készülődéssel.
A legfontosabb: vegyél egy nagy levegőt, és tudatosítsd magadban, hogy ők is emberek – még ha nem is olyan értékesek, mint te. Veczán Zoltán írása.
