Üres templomból teli mecset: ez az élet rendje

Immár egy hete annak, hogy a honi sajtó egy részét bejárt a hír: egy hamburgi evangélikus templomot mecsetté alakítottak át. Egy hét éppen elegendő, hogy a közvélemény nagy részének a világképe helyre rázódjon, hiszen olyan nagy baj nem történt. A hirtelen felháborodás is inkább lelki szükség volt, mint az eseményre adott őszinte reakció. Minden mehet tovább, a következő felháborodásadag érkezéséig.

A felháborodás nem lepett meg, mert arra éppúgy igénye van az embereknek, mint az örömre, izgalomra vagy bármely másik érzésre, időnként kell és kész. Az okozott számomra meglepetést, hogy bárki még fel tud egy ilyen tartalmú híren háborodni.

Egy elhagyott evangélikus templomot vettek birtokba a muszlim közösség tagjai, mecsetté alakítottak át. Ez a legtermészetesebb dolog, ami ma Európában történhet.

A muszlimok elfoglalják azokat a tereket, ahonnan az európaiak már kivonultak. A templomot újra megtöltik Istennel, az óvodákat és az iskolákat gyerekekkel. Ez az élet rendje,

Egy cseppet sem meglepő, hogy Nyugat-Európában ez megtörténhet. Ne feledjük el, ez ugyanaz a Nyugat-Európa, amely a kontinens keresztény gyökereire való utalást kiutasította az alapokmányából. Ez az a közösség, amelynek kereszténydemokrata pártjai hajlandók voltak ezt illetően alkudozásba bocsátkozni a tradicionális értékek ellenségeivel. Az európai identitás legfontosabb pillérének lebontásáért végzett munka most kezd látható eredményt mutatni: az üresen kongó templomokat belakják az idegenek.

Számtalan helyen bontanak le templomokat Európa-szerte vagy alakítanak át profán célok kiszolgálására. Hogy ezúttal egy muszlim közösség vette birtokba, az semmivel sem rosszabb, mint amikor a földdel teszik egyenlővé vagy kocsmává alakítják ezeket az épületeket. Minden esetben a keresztény Európa egy darabkája pusztul el.

Egy hét elég, hogy túllépjünk a templom mizérián, ahogy a katolikus francia rendőr hősi halála is már régen feledésbe merült.

A kereszténységgel ellenséges politikai erők napjainkban úgy érezhetik, hogy Európa jól halad a vallásos béklyótól való megszabadulás útján. Reményeik azonban hiábavalók lesznek, Európa teljes laicizálódása sosem történik meg, csupán az Evangélium helyett a Korán szúrái döntik el a jövőben, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Mohamed követőiben pedig

Igazából nem is az európai kereszténység miatt fáj a fejem. Az sosem fog megszűnni, küldetése van. A Jézus nevű azt mondta egyszer: „Isten hatalma van arra, hogy ezekből a kövekből fiakat támasszon Ábrahámnak”. Ha Istennek kellenek keresztények Európában, akkor csinál magának arabokból, kínaiakból vagy kövekből.

A jövő tekintetében arra vagyok pusztán kíváncsi, hogy mi fog történni akkor, amikor az új honfoglalás odáig jut, hogy a bevándorlók nem csak az üresen hagyott templomokat akarják birtokba venni, hanem arra is igényt tartanak, amit az őshonos nemzetek még be tud lakni. Mi lesz, ha azt is megkívánják, amit az elpuhult európaiak nem szeretnének átadni? Mi lesz, ha a kényelmüket, a jólétüket veszélyeztetik? Hogyan kíván majd  Európa az egyre növekvő étvágynak ellenállni?