„Tartósan így rendezkednek be, hiszen – ugyancsak Népszava-információ – a Brüsszelbe küldött konvergenciajelentés miközben évi 4-5 százalékos gazdasági növekedéssel számol 2022-ig, a szociális háló működtetésére 1,3 százalékkal kevesebb pénzt szán.
Szükségszerű volna ez?
A nyugdíjrendszer szűkmarkúságára ezt szokták mondani. Egyre kevesebb ember mind több és hosszabb ideig élő és betegeskedő időskorút kénytelen eltartani, ami hosszú távon még az eddigi szinten sem mehet tovább. Ehhez képest 2010 óta háromszor volt veszteséges a nyugdíjkassza, négyszer – nem az évtized elején – bőven nyereséges. Lendületesen emelkedtek a bérek és a fizetések, velük az utánuk befizetett összegek. Ez kárpótolt minden más veszteséget. A nyereséget nem a kisnyugdíjasok kapták, hanem felszívta a költségvetés egésze. Valóban nem emelhetőek az alacsony nyugdíjak, mert felborul a rendszer egyensúlya? Ha a pluszt el tudja vinni a költségvetés, a mínuszt majdan miért is ne tudná ugyanaz a költségvetés ellentételezni?
Miért van az, hogy egy friss, 18 országot átfogó felmérés szerint Magyarországon a legrosszabb nyugdíjasként élni. Szlovéniától, Észtországtól és Lengyelországtól (31-31 pont) is messze leszakadva csoszogunk a sor végén a magunk 23 pontjával. Olyan kérdéseket is vizsgáltak, mint az ételbiztonság, a fiatalok viszonyulása az idősekhez vagy a tanulási lehetőségek. Némelyiken csak mosolygunk? Ez maga az utolsó hely.
Olvasom, hogy egy nagyszerű bohóc 71 évesen 60 ezer forint nyugdíjat kap – pedig állami társulattal is fellépett sokáig –, ezért most is járja vándorcirkusszal az országot. Jó arcot vág hozzá. Mosolyát nap mint nap felfesti.”