Hosszú az út a szabadságig

„A felmérést közreadó 444 megjegyzi, hogy Orbán Viktor is elmozdult Horthy megítélésében az elmúlt években a pozitív tartomány felé. Kormányzati ihletettség fedezhető fel a negatív töltetű események megítélésében is. Növekvő többség tartja a legfontosabb nemzeti tragédiának Trianont. 2005-höz képest 19 százalékponttal többen gondolják ezt. A legtöbben. Ezzel hátrább sorolódnak az 1944-es deportálások, a holokauszt. Ezeket 12 százalékponttal kevesebben említik, mint 13 éve.

Csakúgy, mint Horthy megítélésekor, itt is azt látjuk, hogy a közvélemény megy a kormányzati álláspont után. Vagy fordítva? A hatalom követi az alapkérdésekben a népi pozíciót?

Egyértelműen nem eldönthető a kérdés, viszont nem ismerünk történelmi változást, amely indokolná Horthy vagy Trianon megítélésének jelentős változását. Olyan benyomás keletkezik inkább, mintha tömegek járták volna be a Terror Háza kiállítását, hogy magukévá tegyék annak történelemértelmezését. Azt, amelyet a hatalom nagy apparátussal, erőteljesen és immár tartósan présel a társadalomba. Igaz, ezt nem tehetné ilyen sikerrel, ha nem lenne rá fogadókészség. Emlékeztetek Hegelre: a közvélemény tele van igaz és hamis ítéletekkel. A nagyság az igazak kiválogatásában rejlik. A kicsinység – tegyük hozzá – az ellenkezőjében.”