Minden magzat egy értékes ember

„A Kádár-korszak első évtizedeiben gyakorlatilag fogamzásgátló eszköznek tekintették az abortuszt, sőt ez volt a születésszabályozás első számú eszköze. A közelmúltban a Hetek is írt arról a kutatásról, amely szerint – sajnálatos módon – a magyarok 78 százaléka támogatja, hogy voltaképpen feltételek nélkül elvégezhető legyen a terhességmegszakítás a nő kérésére. Mennyire változott a magyar társadalom hozzáállása a kérdéshez?

– Folyamatosan csökken az abortuszok száma, ami az életpártiak arányának növekedését mutatja. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az abortusz nagyon sok esetben nemcsak a hölgy személyes döntése, hanem a férje vagy a szülei hoznak döntést, és ezt rákényszerítik a hölgyre. Ebből is látszik az, hogy ez egy össztársadalmi probléma – nagyon sokan érintettek. A számok ugyanakkor azt is mutatják, hogy még mindig sokan nem veszik emberszámba a még meg nem születetteket, mert nincs egy társadalmi konszenzus arról, hogy kit tekintünk embernek, pontosabban hogy hány napos korától tekintünk egy anyaméhen belüli életet embernek, különálló személynek. Ez a jelenlegi vita lényege is, így a Cseh–Dúró-vitáé is.

A Mércében leírt cikkében Cseh Katalin kizárólag a »nem várt terhesség« kifejezést használja egy várandós hölgy és a méhében élő magzat párosának megnevezésekor. Ez is tükrözi a jelenlegi többségi felfogást: problémaként, betegségként aposztrofálnak egy méhen belüli életet, aki lehet, hogy nem tervezték ugyan, de egy »élni akaró magzat«.