A Gonoszról

„Napjainknak a felvilágosodásból eredeztethető mítosza úgy szól, hogy az ember voltaképpen jó, s ha van is a világban rossz, akkor az csak a külső körülményekből, a szabadság korlátaiból, a hiányos társadalmi-gazdasági feltételekből származik. Minden forradalmi hevület ebből a hamis emberképből táplálkozik. Ez a mítosz soha nem néz szembe azzal az egyébként nyilvánvaló ténnyel, hogy maga az emberi természet a rossz kiapadhatatlan forrása. Utópisztikusnak tűnik minden olyan elképzelés, amely azt feltételezi, hogy a külső adottságok javításával, az áhított autonóm ember megteremtésével automatikusan megszűnik az ember erkölcsi elégtelensége, majd leküzdhető lesz a harag, az irigység, a féltékenység, a hatalomvágy, a gyűlölet, az előítélet, az önzés. Enyhén szólva is rejtély számomra, hogy a rossz egyetemes és kortól független jelenlétének a problémája miért nem téma napjaink diskurzusaiban.

Ezért is üdvözlöm Gerő András írását, amely ellentmondva korunk szellemiségének, behozza a Gonosz fogalmát egy történeti esemény, a holokauszt értelmezésébe. Ezzel a szóhasználattal Gerő természetesen perszonifikál, hiszen »a Gonosz« úgy van leírva, mint valamiféle, az emberen kívülálló entitás, amely ugyanakkor történeti eseményekben jelenik meg. Lehet ugyan erre azt mondani, hogy ez a látásmód a mai racionálisnak tekintett valóságértelmezési kánonnak ellentmond, sőt ma mitikusnak (értsd: nem igaznak) tűnő elbeszélésekre, bennünket természetesen a biblikus látásmódra emlékeztet. Ám nem ez a lényeg, hanem az, hogy a rossz jelenléte korunk hiedelmével ellentétben igenis magyarázatra szorul, s a válasz az, hogy igenis, létezik »a Gonosz«.

A rossz és a gonosz természetesen nem ugyanaz, mint ahogyan ember és ember között is különbség van. A Törvény felől nézve ugyan nincs tökéletes ember, s valamilyen szinten senki sem mentes a rossztól. Ahogy Jézus mondja, csak az Isten jó. Épp a rossz egyetemes jelenléte rejti magában potenciálisan azt, ami gonosz, vagy ha úgy tetszik, a Gonoszt. Ezért a megszemélyesített végső rossz, a Gonosz, természeténél fogva időtlen, korhoz nem kötött, az emberi történelem állandó és egyetemes szereplője. Ha létezik egyetemesen emberi, akkor a rosszat bízvást tekinthetjük annak.

Drukkolok annak, hogy a Sorsok Háza megvalósuljon, s legyen az a hely, ahol a látogató szembenézhet a Gonosz igenis létező valóságával. Ez a mi történetünk része.”