Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Apropó, független és szabad sajtó.
„Olvasom, hogy Murányi András – aki a zoom.hu hírigazgatója, korábban pedig a Népszabadság (RIP!) főszerkesztője volt – lesz a Párbeszéd nevű mikropárt új kommunikációs igazgatója. Az új kommunikációs guru így nyilatkozott erről: »Célom, hogy a Párbeszédet politikai márkaként újraépítsük, alapvetéseit, témáit, mondanivalóját egységes stratégia mentén, közérthető üzenetek formájában juttassuk el az emberekhez.«
Munkájához sok sikert kívánunk az új stratégának, valamint őszintén reméljük, hogy pótolja a szürkeállomány hiányát ott, ahol a párton belül erre piaci rés mutatkozik. Feladatban nem lesz hiány.
Annyit azért remélünk, hogy az első mutatvány nem olyan lesz, mint a megboldogult Együtt visszatérési akciója. Főként azért, mert a tarhálás Juhászék esetében korántsem új ötlet, hanem az eddigi brand része. A választópolgárok meggyőzése a Tarháló Párt részéről azzal, hogy most épp a független, szabad sajtóra gyűjtenek, nem biztos, hogy sikeres vállalkozás. És nemcsak azért, mert lassan kifogyok a 19 forintokból, lévén, a rezsimdollár is véges. Hanem azért is, mert a választási buktát követő lejmolás után a választópolgár – akinek, fájdalom, sokkal több esze van, mint amit a liberálisok feltételeznek róla – kétszer is meggondolja, hogy ne bízza-e inkább egy zsákfalu uzsorására a nehéz munkával megszerzett pénzét a Tarháló Párt helyett.
Apropó, független és szabad sajtó.
Úgy látszik, a független és szabad sajtónak nem tűnik föl, hogy épp a független és szabad sajtóból igazol valaki egy párt kommunikációs igazgatói posztjára. A független torok mindezt gond nélkül lenyeli. Láttuk ezt már persze jobbikos kiadásban is, hiszen arrafelé lehetséges jelöltként indulni és egyben a sajtó munkatársának is lenni, majd utóbbi minőségben okítani a rezsimsajtósokat függetlenségből és szakmából. (Szeretném megjegyezni, hogy nekünk ezzel semmi bajunk sincs; ha abból az irányból nem savat kapnánk, elgondolkodnánk, mit rontottunk el.)”