„A gender szakok oktatói rájöttek, hogy a magyar emberek többsége jelenleg (még?) nem nyeli le a transzneműség propagálását, rosszul van a gyermekek pubertását megállító kezelésektől és a »nemváltoztatástól«, nem ért egyet a homoszexuális örökbefogadással, továbbá nem kíváncsi a Facebook által felkínált 71 genderre sem. Így az utóbbi években megváltozott a kommunikáció: megtudtuk, hogy »ez a gender nem az a gender«, mint amit nyugaton látni, és csak a fundamentalista konzervatívok és keresztények riogatják a népet a gender mumussal.
Ezt azzal a személyes tapasztalatommal cáfolom, melyet az ELTE Társadalomtudományi Karának féléves gender kurzusán szereztem 2015 tavaszán. Ekkor még nem indult el a gender szak, úgyhogy a »Társadalmi nemek« elnevezésű kurzus által nyerhettünk betekintést a témába, amelyet feltételezésem szerint bővebben taglal maga a mesterképzés.
Lehangolt a képzést átitató LMBTQI… aktivizmus. Emlékszem, hogy először nem tudtam hova tenni az órán elhangzott mondatot: »Barátnőm megkezdte az átalakulását.« Kiderült, hogy egy férfiról volt szó, aki a »nemátalakító« műtét előtti hormonkezelésbe fogott. Megtudtuk, hogy hol miként állja a TB ezeket a beavatkozásokat, és hogy ezt kik és hogyan érték el. Szó esett arról is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetősége egyesek szerint csak hátráltatja a valódi »célt«, az azonos neműek »házasságának« elérését.
(...)
Ha úgy gondoljuk, hogy előre viszi a világot a fent részletezett kurzus, lelkünk rajta, de ne dugjuk homokba a fejünket! Bár vannak olyan oktatók, akik számára a megszámlálhatatlan gender identitások hirdetése, a nemek elmosása vagy megváltoztatása elfogadhatatlanok, e törekvések népszerűsítése a »homoszexuális házasság« célkitűzése és radikális feminista megközelítésekkel együtt részét alkotja a »gender« képzéseknek. Ennek tudatában alkossunk véleményt a magyarországi létjogosultságukról.”