Hobo dermesztő interjúban sózott oda Gyurcsánynak és az őt felkérdező libsiknek
Látod Majka, így is lehet…
Aki valóban letett már komoly értékeket az asztalra, annak miért van szüksége arra, hogy közben folyamatosan bohóckodjon (is) a képernyőn?
„Ha az eddigiekből nem lenne egyértelmű, ezúttal Till Attiláról írunk. Vagyis a több műfajban is igazán tehetséges emberről, akinek - egyéni, művészi és tévés - élete ezek szerint már hosszú évek óta a szemünk előtt zajlik, ám mégsem tudjuk megfejteni a vele kapcsolatos rejtélyt. Azt tudniillik, hogy aki valóban letett már komoly értékeket az asztalra, annak miért van szüksége arra, hogy közben folyamatosan bohóckodjon (is) a képernyőn és még hozzá celebkedjen. A pénz ugyanis nem lehet az egyetlen magyarázat arra, hogy valakinek - rossz hasonlattal - mitől kell hol Dr. Jekyllnek lennie, hol pedig Mr. Hydenak, vagyis annyira eltérően viselkednie.
Addig rendben van, hogy valahonnan el kellett indulni. S bár az MTV-ben, majd a TV3-ban már készített valódi kulturális műsorokat, s ugyanilyennel indult a TV2-nél is, az áttörést nyilvánvalóan az első Big Brother műsorvezetése jelentette számára. Liptai Claudiával együtt lényegében akkor ismerte meg az ország. S miután sikere volt, ő vezette a Megasztárt is, pontosan úgy, ahogy egy ilyen műsort vezetni kell. Még az is érthető, hogy ezek után megkapta a Nagy duettet (amelynek első szériájában még versenyző volt), meg a Sztárban sztárt, ezek neki való feladatok, azt is mondhatjuk, rutinmunkák. Bár az öltözete néha már egy kanári és egy zsúrpubi elegyét idézte. Egyúttal jelezte, hogy elszaladt vele a ló, bár az is lehet, hogy csak képtelen nemet mondani bármire (még ha nyilván szigorú szerződés szabályozza is fellépéseit). Az Ezek megőrültek, valamint a Bezár a bazár című műsorok vezetésével ugyanis már túllépte azt a határt, ami egy komoly tévésnek még megengedhető. Ezek a programok Majkának valók, ahogy benne is van mindegyikben. S hiába jó barátok Tillával, az utóbbinak ezekből már ki kellett volna maradnia (még akkor is, ha mindben megállja a helyét).
Ám a mérleg másik serpenyőjében komoly teljesítmények vannak és azok színvonalától, a maga számára felállított és megkövetelt minőségtől nem szabadna oly gyakran eltávolodnia.”