Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Aki valóban letett már komoly értékeket az asztalra, annak miért van szüksége arra, hogy közben folyamatosan bohóckodjon (is) a képernyőn?
„Ha az eddigiekből nem lenne egyértelmű, ezúttal Till Attiláról írunk. Vagyis a több műfajban is igazán tehetséges emberről, akinek - egyéni, művészi és tévés - élete ezek szerint már hosszú évek óta a szemünk előtt zajlik, ám mégsem tudjuk megfejteni a vele kapcsolatos rejtélyt. Azt tudniillik, hogy aki valóban letett már komoly értékeket az asztalra, annak miért van szüksége arra, hogy közben folyamatosan bohóckodjon (is) a képernyőn és még hozzá celebkedjen. A pénz ugyanis nem lehet az egyetlen magyarázat arra, hogy valakinek - rossz hasonlattal - mitől kell hol Dr. Jekyllnek lennie, hol pedig Mr. Hydenak, vagyis annyira eltérően viselkednie.
Addig rendben van, hogy valahonnan el kellett indulni. S bár az MTV-ben, majd a TV3-ban már készített valódi kulturális műsorokat, s ugyanilyennel indult a TV2-nél is, az áttörést nyilvánvalóan az első Big Brother műsorvezetése jelentette számára. Liptai Claudiával együtt lényegében akkor ismerte meg az ország. S miután sikere volt, ő vezette a Megasztárt is, pontosan úgy, ahogy egy ilyen műsort vezetni kell. Még az is érthető, hogy ezek után megkapta a Nagy duettet (amelynek első szériájában még versenyző volt), meg a Sztárban sztárt, ezek neki való feladatok, azt is mondhatjuk, rutinmunkák. Bár az öltözete néha már egy kanári és egy zsúrpubi elegyét idézte. Egyúttal jelezte, hogy elszaladt vele a ló, bár az is lehet, hogy csak képtelen nemet mondani bármire (még ha nyilván szigorú szerződés szabályozza is fellépéseit). Az Ezek megőrültek, valamint a Bezár a bazár című műsorok vezetésével ugyanis már túllépte azt a határt, ami egy komoly tévésnek még megengedhető. Ezek a programok Majkának valók, ahogy benne is van mindegyikben. S hiába jó barátok Tillával, az utóbbinak ezekből már ki kellett volna maradnia (még akkor is, ha mindben megállja a helyét).
Ám a mérleg másik serpenyőjében komoly teljesítmények vannak és azok színvonalától, a maga számára felállított és megkövetelt minőségtől nem szabadna oly gyakran eltávolodnia.”