A korrupció mumusa

„A felszólaló nyugat-európai balliberális európai parlamenti képviselők az átláthatóság prófétáiként többek között olyan kijelentésekre ragadtatták magukat, hogy Magyarország az »Európai Unió legkorruptabb rendszere« (Udo Bullmann, német szociáldemokrata képviselő). A Sargentini-jelentés például felemlegeti a 4-es metróval kapcsolatos visszaéléseket, egy elegáns mozdulattal az Orbán-kormány nyakába varrva a Gyurcsány-Demszky-korszak kolosszális lenyúlását. Persze ez is csak egy volt a többi hazug vád között, de a korrupció egy olyan vissza-visszatérő téma, amivel a nyugat-európai politikai elit évtizedek óta igyekszik sakkban tartani az Unióhoz később csatlakozó közép-kelet-európai országok kormányait. Mert hát korrupció, az csak a Lajtától keletre létezhet. Az Európai Unió intézményeiben fogalmilag is kizárt, ott ugyanis »etikai panaszt« lehet megfogalmazni korrupciós vád helyett. Ugye érezzük, mennyivel jobb hely Brüsszel? Az elmúlt öt évben 24 »etikai panasz« érkezett európai uniós képviselők ellen, de a szankciók természetesen minden esetben elmaradtak.

A napokban az Amerikai Egyesült Államokban került napvilágra egy rendkívül súlyos korrupciós botrány, amiben egykori európai kormányfők és uniós csúcsbürokraták is érintettek. Paul Manafort amerikai politikai tanácsadó az Obama-adminisztráció idején 11 millió dollárt költött az Ukrajna elnökévé választott Viktor Janukovics nemzetközi támogatottságának növelésére. A kenőpénzből bőven jutott az Atlanti-óceán innenső partjára is: az egykori európai államfőként és uniós bürokraták VIP- klubjaként ismert »Habsburg-csoport« tagjai legalább 2 millió dollárt kaptak azért, hogy Európában lobbizzanak az ukrán vezetés mellett. A csoport vezetője az egykori osztrák kancellár, Alfred Gusenbauer, vezető tagjai pedig többek között az egykori olasz miniszterelnök és európai bizottsági elnök Romano Prodi és Aleksander Kwasniewski lengyel elnök. A szocialista Kwasniewski egyébként egy időben volt a Habsburg-csoport tagja, és vezette az ukrán helyzet felmérésével foglalkozó európai parlamenti missziót.

Azt se felejtsük el, hogy arról a Janukovicsról beszélünk, akit a Majdanon a nyugat hathatós támogatásával megbuktattak és a lezajlott puccsot pedig legitimnek tekintették, mondván, hogy Janukovics voltaképp Putyin embere volt. Természetesen amikor a dollármilliókat felmarkolták, ez még nem volt világos előttük. Hiába, nehéz kiigazodni, hogy etikailag mikor mi aggályos és mi nem. Nem könnyű lépést tartani a nyugati elit végletekig kifinomult etikai érzékének gyors változásával. Még jó, hogy vannak Sargentinik, akik segítenek eligazodni ebben a morális útvesztőben, különben hülyén halnánk meg.”