Egyneműsített Emberi Matéria

„Akkor figyeltem fel Renaud Camus francia íróra, amikor a Mandineren megjelent vele egy nagyinterjú. Rögtön megállapítottam (mondjuk, ehhez nem kellett különösebb éleslátás), hogy ez az ember szóalkotásban valami egészen zseniális. Az ő találmánya a «Nagy Felcserélés« fogalma, amellyel arra tesz kísérletet, hogy néven nevezze a korunkat uraló balliberális ideológia valódi természetét. Persze, lehet vele vitatkozni, ám a hatása vélhetően annak tulajdonítható, hogy elméletével magyarázhatóvá válnak korunk tipikus jelenségei. Már persze azok számára, akik soha nem gondolták, hogy «az, ami van« úgymond a személytelen történelem szükségszerű következménye, hanem mindig is éltek azzal a gyanúval, hogy a balliberális kulturális hegemónia mögött nagyon tudatos világkép és egyeduralmi szándék áll, s amelynek legrafináltabb trükkje az, hogy az úgynevezett «progresszió« természetes és magától értetődő velejárójaként állítja be önmagát. Holott ez a mai, «modernnek«, «posztmodernnek«, «progresszívnak«, vagy bárminek is nevezett értékvilág, gondolkodásmód minimum magyarázatra szorul. Camus nyilván annak a konzervatív szellemi vonulatnak a nagyon hatásos képviselője, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a balliberális kulturális uralom világképi alapjait. Ennek átütő erejű verbális eszköze a «Nagy Felcserélés« fogalma, de ugyanilyen zseniális az általa alkotott «Egyneműsített Emberi Matéria« szóösszetétel is. Javaslom az efféle témák iránt érdeklődőknek, először olvassák el az íróval készített nagyinterjút, amelyben kifejti a «Nagy Felcserélés« jelentését. Az alábbiakban én inkább az «Egyneműsített Emberi Matéria« kifejezésre fókuszálnék.

(...)

S itt jön Camus zseniális szóösszetétele. Az «Egyneműsített Emberi Matéria«. A történelmi európai kultúra és civilizáció folytonosságának megőrzése azért nem fontos, mert azt felülírja a liberális emberkép, amely egyénben, és nem közösségben gondolkodik. Ez alapvetően univerzalista jellegű, s azt feltételezi, hogy létezik a konkrét adottságaitól és sajátszerűségeitől eloldott, önmagában vett ember. Így jön létre az «Egyneműsített Emberi Matéria« víziója, amely látószögből a civilizáció fogalma az értelmét veszti. Más kultúrájú milliók beáramlása Európába azért nem vezet feloldhatatlan kulturális és vallási konfliktushoz, mert hiszen az individuumban megtestesülő elvont emberi lényeg egyetemes, amely független mindenféle történeti meghatározottságtól. Egyáltalán, értelmét veszti minden olyan kifejezés, amely egy történeti-kulturális közösségben való bentlétre, otthonosságérzetre, s az ebből fakadó önazonosság-tudatra utalna. Ezért értelmét veszti civilizáció, a nemzet, a nem, a vallás, egyáltalán minden, ami hagyományosan az identitás alapja volt, hiszen ezek úgymond történeti konstrukciók. Sőt, Camus még ennél is tovább megy, hiszen mint mondja, az egyneműsített ember víziójával megnyílik az út az ember utániba, amikor már az ember is lecserélhetővé válik. Így jön létre az «Egyneműsített Emberi Matéria«, ahonnan nézve a közösségi alapú, s a múltból eredeztethető önazonosság-tudatok megszűnnek, s helyébe lép a mindenről leválasztott «független« egyén, aki valamiféle elvont egyetemességben meghaladja sajátszerűségeit, magyarán mindazt, ami emberré tette.

Természetesen, a régi csoportidentitásokat leváltó univerzalista identitásvíziót egyetemes érvénnyel képviseli az így értelmezett liberalizmus, amely önmagát mindenek felett álló erkölcsi parancsként prezentálja..”