Vidékábrázolás 168 Óra módra

„De hadd tegyem fel a 168 Óra-szintű vidék­ábrázolás sokkolására a koronát. Mivel vendégházunkban javarészt belföldi turisták járnak, és mivel mi, vidékiek is elutazunk szabadságra (állattartás mellett is, pusztán családi, baráti szervezés, kölcsönös kisegítés kérdése), tudunk egy rögtönzött statisztikát készíteni. Vendé­geink 65-70 százaléka vidéki.

A Kárpát-medencei vagy európai kirándulásokon megismert csonka-magyarországi turistatársak aránya körülbelül hasonló. Mindebből kitetszik, hogy nagyjából az főváros–vidék reláció­val megegyező a bel- és külföldi turizmusban részt vevő kirándulók főváros–vidéki aránya.

Összefoglalva: bármennyire is hihetetlen az április 8-i vereségbe beletörődni képtelen balliberális és »demokratikus ellenzék jeles alakjai­nak«, a vidék éppoly mobilis, tájékozott, mint a városi emberek, egyre több család tart jószágot, gazdálkodik, vállalkozik, a falusi ember pedig olvas, ír, utazik és egyre innovatívabb. Ha a nagyvárosi lakótelepekkel hasonlítanám össze, talán merészebb következtetések is levonhatók lennének. Merthogy a világ megváltozott.

Egyvalami azonban nem sokat változott: a vidéki ember még mindig közelebb él a természethez, sokat, egyre többet számít a tradíció, a hagyomány, dédapáink bölcsessége. Ha ezt az ősbölcsességet összeadjuk a XXI. század modernizációjával, és az eredményt a lovas kocsimra pakolnám és elszállítanám Vajda Mihálynak, akkor lehet, hogy ahogy a Putyin debreceni díszdoktorrá avatása miatt visszaadta az egyetemi rangját, úgy az alapdiplomáját is menten visszaadná.

Igaz, ez a 168 Óra-interjú végén de facto meg is történik. A »filozófus« maga nyilatkozza, miután a vidéket jobbágymentalitásúnak degradálja: »De valószínűleg katasztrófa lesz. Vagy lehet. Vagy úgy néz ki. Nem tudom. Tulajdonképpen semmit sem tudok« – vallja a professor emeritus úr.

Jól látja. A vidék társadalmáról tényleg nem tud semmit.”