Nevezett Sexy Emil, az osztrák-magyar bank debreceni fiókjának helyettes főnöke, aki igyekszik mindenkit afelől biztosítani, hogy nem bélyegzik felül a fehérhátú bélyegeket.
„A történeti kutatások néminemű hátrányok (mint a fotójegy kihasználása miatti sietős munka okozta stressz, izomgörcsök, bizonyos időn túl esedékes szemüveglencsecserék és a közgyűjteményi adminisztráció idegesítő rigolyáihoz való kényszerű alkalmazkodás) ellenére számos előnnyel is bírnak. Közülük is a legbizsergetőbb kétségtelenül az, amikor az óvatos kutatói hipotézisek nem feltétlenül találkoznak a forrásokban szereplő adatokkal, aztán kiderül, hogy ez teljesen jól van így, sőt, így van egyedül jól. Most, hogy a cívisváros román megszállásának korabeli sajtóanyagát böngésszük még – semmiképpen sem túlhangsúlyozott – tapasztalatok ellenére is hajlamosak vagyunk meglepődni.
Persze nyilvánvaló, hogy az idegen katonaság jelenléte rendkívül nyomasztó lehetett, többeket megöltek, fizikailag bántalmaztak, megerőszakoltak, kifosztottak, vegzáltak és az erről születő narratívákban jogosan szerepel ennek hangsúlyos elbeszélése, mégis.
A megszállt városi társadalom képe a sajtófotók ellenére sohasem fekete-fehér: nincs mindenki pácban, nem zombiként közlekednek az utcákon és nem a könnyekről szól a nap minden perce. A megszállás ugyanis nem csak ez, hanem a szokásokhoz, a mindennapi rutinhoz és a háború előtti világ adottságaihoz való kényszerű és görcsös ragaszkodás is. Egy párhuzamos és egyáltalán nem fikciós világ, amelyben a debreceniek is minden csapás ellenére próbáltak boldogulni. A helyi sajtót böngészve összevethetjük a hetipac árait, megtudhatjuk, hogy a zeneiskora hangversenyt rendez, az iparostanonciskolák diákjai évzáróvizsgáznak, az Apollo moziban pedig A hazugságot adják. De értesülhetünk arról is, hogy Horthy Alfrédet, a Hungária kávésát megbírságolták, mert már hatodik alkalommal kapták rajta, hogy vendégei a vigalmi adó befizetése nélkül kártyáztak. Temesváron pedig madagaszkári négerek bérmálkoztak, akik az esemény után anyanyelvű dalokat énekeltek az egybegyűlteknek.
De szerepel egy hasábon a legfurább név is, akivel eddigi kutatásaink során találkoztunk: nevezett Sexy Emil, az osztrák-magyar bank debreceni fiókjának helyettes főnöke, aki igyekszik mindenkit afelől biztosítani, hogy nem bélyegzik felül a fehérhátú bélyegeket. És ez még mindig csak az 1919. június 21-ik Debreczeni Független Újság harmadik oldala. Szóval a Jurassic Park klasszikus mondatát kölcsönözve: »az élet utat tör«. Azt hiszem, ezt a mondatot kerestük.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Körvonalazódnak a tervek.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Kemény, határozott vélemény.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Két magyar csapatnak szurkolhatunk majd a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 70. rész.
Johann Wadephul szerint Ukrajna győzelme az egyetlen elfogadható opció a NATO számára.
