Kedves Szakács Árpád!

„Kedves Szakács Árpád!

Örömmel olvastam ma megjelent cikkében, hogy nagyra értékeli énekesi, előadói képességeimet. Előadóművészként éppen ezért dolgozom – hogy utat találjak a közönség szívéhez. 

Szeretettel várom tehát bármelyik koncertemen. 
Ahogy mindenkit: nemre, korra, világnézetre, politikai- és más típusú irányultságokra való tekintet nélkül.

Egyvalamire azonban megkérném.

Legyen olyan kedves és ne velem, ne az én példámmal igyekezzen alátámasztani állítását, amely szerint »balliberális diktatúra van a könnyűzenében«. 

Én ugyanis sosem politizáltam. 

Nem érzem feladatomnak. 

Vannak művészek, a könnyűzenében is, akik feladatuknak érzik. 

Vannak olyanok, akik felvállalják a politikai hovatartozásukat, akik a jelenlegi kormány mellett állnak. Őket nagyon sokat hallom a rádióban. 

Más, szintén nyíltan politizáló, szintén népszerű, ám a kormány ellen megszólaló művészeket pedig nem feltétlenül játszanak, legalábbis nem hallom őket a rádióban. 

Én erre a csatatérre mindenesetre nem kívánkozom – úgy pedig különösen nem, hogy megkérdezésem nélkül felírják a nevemet az egyik harci zászlóra.

Félre ne értsen: szerintem is van gond a játszási listákkal. 

Éppen erről szólt a bejegyzésem, amelyet idézett. 

Azt azonban ott sem állítottam, hogy politikai oka lenne dalok nem játszásának. 

Inkább szakmai, szemléletbeli, személyes és emberi okok sora lehet a háttérben. 

Magam sem tudom az egyetlen, tuti választ a kérdésre.

Örömmel olvasnám pedig!

Jöjjön a koncertekre, szeretettel várjuk önt is és mindenkit!

Köszönettel és üdvözlettel:

Tóth Vera”