Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Amennyiben az emberek szabadok, nem élnek demokráciában, ha pedig demokráciában élnek, nem lehetnek szabadok.
„Röviden tehát a kétharmad abszolút nem jogosít fel semmire. Az ember megteheti azt, amire az erkölcs objektív és igaz törvényei felhatalmazzák őt, akkor is, ha senki sem szavazott rá, és akkor is, ha az emberek kétharmada rá szavazott; és nem teheti meg azt, ami az erkölcs objektív törvényei szerint gonosz – még akkor sem, ha az egész világ lelkesen a gonoszságra buzdítja.
A demokrácia nem több tehát, mint a csőcselék erkölcsileg igazolhatatlan uralma. A demokrácia száz évében teljesen kihalt a nyugati civilizáció köztudatából az elképzelés, miszerint az emberi jogok elidegeníthetetlenek. A filozófia által felfedezett vagy a vallás által előírt erkölcsi normák a demokráciában mind semmissé lesznek, ha azok korlátozzák a tömeg és az uralkodók mohóságát. A demokrácia a szó legszorosabb értelemben szavazásra bocsátja a tízparancsolatot és a referendumot teszi az erkölcsfilozófiai vizsgálódás módszerévé.
Idén ünnepli századik évfordulóját a demokrácia. Az I. Világháború befejeztétől napjainkig, a demokrácia uralma alatt a nyugati civilizáció kis híján elveszítette mindazt, amit az elmúlt évezredek során megalkotott: az igazság iránti vágyát, az erkölcsi szabályokat, a szabadság eszméjét. Egyszer ez a kor is véget fog érni, a jövendő nemzedékei pedig döbbenettel tekintenek majd arra, hogy ideológiai megszállottságukban elsöprő tömegek vallották igaznak a »kormányzottak egyetértésének« és a »hatalommal való felruházásnak« a tanát. Ez a jövő viszont a jelenünkben épül. Azoknak a feladata trónfosztani ezt a hamis és gonosz eszmét, akik a demokrácia uralma alatt élnek; nekünk kell nevetségessé tennünk a demokráciát és rámutatnunk arra, hogy – Hans-Hermann Hoppe szavaival – »a demokrácia nem több igazságosságként parádézó csőcselékuralomnál. Minden lehetséges jelző közül a legrosszabbként kell tekinteni arra, amikor valakit demokratának neveznek!«
A jövő szabad társadalmához tehát annak megértésén keresztül vezet az út, hogy amennyiben az emberek szabadok, nem élnek demokráciában, ha pedig demokráciában élnek, nem lehetnek szabadok.”