Egyrésztekről és másrésztekről – válasz Bayer Zsoltnak

„Kedves Zsolt!

Hagyjuk ezt a kollégázást! Egyrészt (!) azért, mert újságírói szerepfelfogásunk között mindig jelentős volt az eltérés (én régen sem, még idézetként sem írogattam indok-zsidókról, pedig akkoriban az volt divatos a »jobboldalon«, most meg nem dolgozom az izraeli titkosszolgálat nekem passzolt anyagaiból). Másrészt (!) azért hagyjuk ezt a kollégázást, Zsolt, mert pillanatnyilag nincs újság, ahova írjak – voltatok szívesek beszántani, ugyanis. (Ne gyere a piaccal, te is tudod, hogy hazugság. S szólok, neked, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának: nyertetek. Egy klasszikus szerint ilyen esetekben megengedhetitek magatoknak az igazmondás luxusát. Jó lenne az is, de nekem elég, ha csak nem hazudtok.)

De lényegre!

Egyrészt-másrésztezést és taknyolást vetsz a szememre. Mert bár magam is kiröhögöm a politikai genderizmust, a nemzetközi liberális progresszió paródiába hajló legújabb elnyomottság-ideológiáját (ki bizony), a magyar kormányt is megvetem azért, mert bolsevik módon tiltogat be egyetemi képzéseket. Utóbbi is igaz. Megvetem. Mélyen. Taknyolásról tehát szó sincs: nagyon határozottan ellenzem mindkettőt. A világgenderizmust, mert normává válása esetén szükségképpen szabadságellenes törvényekben ölt testet. Előírják például, kit hogyan szabad és nem szabad szólítani, nemsemleges névmásokat vezetnek be... Ezeket tehát sokakkal ellentétben nem marginális vadhajtásoknak tartom – ha a világjelenséget nézzük. Mi viszont Magyarországon élünk, amelyet párttársad kormányoz. Zsolt, talán annyira gyengének látod a harmadik kétharmados Orbán Viktort, hogy attól tartasz, meghajlik a hazánkban fellelhető, darabra uszkve tizennégy szélsőséges genderőrült akarata előtt és nemsemleges vécéket építtet a stadionokba? Ugye, nem? Felségsértésszámba menne.

Arról meg még csak nem is én írtam, hanem valóban kollégád, a Magyar Krónika-főszerkesztő, Demokrata-szerző, vállaltan és hűen fideszes Bencsik Gábor, hogy a magyar helyzetet és a genderszakot illetően »alapvető tájékozatlansággal van dolgunk. A gendertudomány ugyanis nem az, amit felületes újságírók írnak róla. Nem túltolt feminizmus, nem a család szétverése, nem kisgyerekek nemváltásának támogatása, nem tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása. Hanem annak vizsgálata, hogy a biológiai nem miként jelenik meg a társadalomban«.

A felületes újságírót itt épp rád érti Bencsik, de ezt meccseljétek le ti. Amúgy igaza van: ha megnézed az ELTE képzését, láthatod, hogy nem a transzfóbok elleni harc adja a tematikát. Sőt. Ha a szak egyik alapítójának és tanárának, Gregor Anikónak Kováts Eszterrel közösen írt friss könyvét (Nőügyek 2018) elolvasod, rádöbbensz majd, hogy a magyar társadalmat érintő legkomolyabb gondok mélyelemzését és megoldási stratégiáit tartod a kezedben, munkaerő-piaci és családcentrikus megközelítésűt ráadásul.

Ettől függetlenül a genderszak nekem se kutyám, se macskám. Csakhogy ez mindegy. Nem az én véleményem számít. Nem is a tied, Zsolt. Sőt, nem is a tekintetes miniszterelnöké. A magyar alkotmány szerint ugyanis nincs hozzá köze. Tartalmi kérdésekbe nem szólhat bele. Azokhoz a tudomány embereinek van köze. Az akadémián éppúgy, mint az egyetemeken.

De hiszen ez nem is tudomány! – kiáltasz most fel.

Rendben. Nézzük csak, mit tennél, ha nem az a hatalom járna el így, amelynek magad is büszke részese vagy. Ma van az általában egyrésztmásrésztezéssel vádolt Török Gábor születésnapja (innen is: boldogat!). Neki volt egyszer egy behelyettesítős játéka. Használjuk!

Mondjuk Gyurcsány van hatalmon. Huszonnégy órás reakcióidőt adva betiltja a teológiát. Hát hogy lenne az tudomány? - érvelhetne. A teológia abból indul ki, hogy van Isten. Már az alapállítás sem bizonyítható tudományos módszerekkel! Gazdaságilag értelmezhetetlen tudást adó ideológiai maszlagot márpedig az állam nem finanszíroz – döröghetne az őszödi rétor. Nem betiltás ez, persze – finomkodna aztán kaján mosollyal, hiszen aki akar, mehet külföldre efféle áltudománnyal foglalkozni. Vagy járhat önképzőkörbe, ha kifizeti. De diplomát ne várjon tőle.
Hörögnél, Zsolt, üvöltenél, bazmegolnál és kurvaanyáznál – szokásod szerint. Én utóbbiakat nem tenném, de kikelnék a bolsevik tempó ellen. Csak én most is, te meg most nem.

Pedig a gond nem az, ha nekem tetsző szakot, újságot, bármit tilt be, lehetetlenít el a hatalom. A gond az, ha a hatalom ideológiai alapon tiltogat be bármit. Ha bemászik oda, ahol semmi keresnivalója. Ha úgy érzi, hogy mindenhez is ért, ha tagadja, hogy vannak autonóm részei a társadalomnak, saját szabályrendszerrel, amely nem politikai logika alapján működik.

Tehát, Zsolt, igen: egyrészt és másrészt. Még pontosabban: is-is. A leghatározottabban elítélem az elmebeteg politikai genderizmust is – amiért a liberális progresszió mindig le fog fasisztázni –, de ugyanilyen határozottan vagyok ellene szeretett kormányod bolsevik tempózásának – amiért persze te, az »egyatábor« zászlóvivője fogsz leliberálisozni. Azaz, hopp, már meg is tetted!

Valami köldökzsinórról zagyváltál. Ki tudja, miért. A köldökzsinóron át táplálék jön. Azt te nem tudtad elszakítani mindmáig, megy is a manna, pártmanna, kormányzati manna, egészségedre, megszolgálod, én ugyan nem sajnálom tőled. Csak azért tisztázzuk: én soha semmilyen eledelt nem kaptam semmilyen liberálisoktól – csak némi fasisztázást, olykor. Abban persze még annyi igazság sem volt, mint abban, hogy liberális lennék.

Mert bizony, az vagyok abban az értelemben, hogy: nem vagyok illiberális. Azaz: még ha egyes írásaidat piszkosul kártékonynak tartom is, pont úgy, mint a túltolt genderizmust – sosem akartam, hogy bárki betiltsa Bayer Zsoltot.

Most sem akarom.

Üdvözöllek:

Stumpf András”