„Ne feledkezzél el szegény magyarokról...”

„Hogy az állami iskoláknak legyen domináns szerepük a közoktatásban, hogy a hitoktatás ne legyen kötelező, hogy az állami iskolák falán ne legyen se kereszt, se semmilyen vallási jelkép, hogy a katolikusok nem annyira össznépivé vált ünnepein ne legyen munkaszünet – ezt a világi demokrácia hívei csak helyeselhetik. Vélnénk. De ez nincs mindig így. Nincs olyan normája, feltétele, bevett gyakorlata a világi demokráciának, amely a demokráciát szolgálná egy antidemokratikus rendszerben. A rendszer uralkodik a részei felett. Ha egy ország kormányzói mindig megteszik, aminek a szándékát korábban tagadták, akkor számítani és figyelmeztetni kell arra, hogy a jövőben is megteszik, amit a jelenben tagadnak.

Hetven évvel ezelőtt a nyilvánosságban gyakorlatilag nem voltak jelen azok, akik védték volna az alapvető értékeikkel szembenállók jogait és felléptek volna az őket ért sérelmekkel szemben. Ahogy például 2006-ban az emberjogi szervezetek védték a rendőri erőszakkal szemben azokat a tömegeket, amelyek ma a megsemmisítésüket pártolják.

Egyáltalán, nem voltak jelen a nyilvánosságban azok a dilemmák, paradoxonok, amelyeket az a kor drámai erővel fölvetett. Az nem az árnyaltság és a distinkciók kora volt. Még a sajtószabadság teljes felszámolása előtt sem.

Leegyszerűsített, lebutított kor volt. És jött, ami jött.”