Bűn és büntetlenség

„E pillanatban számos nyugat-európai országról kijelenthető, hogy megszűnt jogállamként működni. Mivel az állam legfontosabb alapfeladatainak egyike garantálni polgárai számára a biztonságot, legyen az szociális, jog- vagy belbiztonság, s ha e garancia úgy folyik szét a vezetés ujjai közt, mint a homok, jogállamról beszélni több mint naivitás. Ha az állam az adók fejében mint az erőszak monopóliumának egyetlen birtokosa többé nem képes, vagy nem áll szándékában teljesíteni kötelességét – a magántulajdon, a szabadság és a jogbiztonság védelmét –, ellenben a fényes tekintetű Nyugaton sosem látott cenzúrát vezet be, azaz saját állampolgáraival szembefordulva, azok rovására korlátozza a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságát, nos, ez esetben attitűdjei mentén jóval inkább banánköztársaságról beszélhetünk, mint fejlett, európai országról; demokrácia helyett diktatúráról.

Egy tegnapi hírről jutott mindez eszembe, amely szerint a szaúdi hatóságok Mekkában lefejeztek egy mianmari bűnözőt és testét keresztre feszítve tették közszemlére. Az Amnesty International feltehetően padlót fogott az eset kapcsán, de legyen ez az ő gondjuk. A terrorizmus, gyilkosság, nemi erőszak, fegyveres rablás és drogkereskedelem elkövetőit sújtják életük kioltásával a vahhábita királyságban, s tettesünk bűne az volt, hogy betört egy – ugyancsak mianmari – nőhöz, akit halálra késelt. Emellett fegyverek és lőszerek lopásával, egy férfi ellen elkövetett emberölési kísérlettel, valamint egy másik nő megerőszakolásának kísérletével vádolták. A halálos ítéletet az ország legfelsőbb bírósága fenntartotta, nemkülönben a király is támogatásáról biztosította.”