A parazita állam működéséhez kell az ellenségkép

„Az azért, hogy teljesen elfogadott, túlzás, elég az ELTE gender studies elleni politikai támadásokra gondolni.

De ez világjelenség. Brüsszelben, Stockholmban ugyanilyen támadások érik a társadalmi nemek egyenlőségét és az ezzel foglalkozó tudományt. De ez szerencsére nem érte el a hivatalos, az oktatás minőségbiztosításáért felelős intézményeket. Akik aggódnak az ún. gender ideológia miatt, létrehoznak egy gyűlöletre, érzelmekre ható új nyelvet, és ezzel próbálnak mobilizálni amúgy össze nem illő politikai erőket. Ez nem a turáni átok, hanem egy globális trend és új politikai választóvonal, amiben a társadalmi nemekhez való viszony lesz a meghatározó politikai tényező.

Mit gondol, miért ezekben az években került a gender-téma ennyire a frontvonalba a világban?

Az egymás után jövő gazdasági válságokban kiderült, hogy ez a neoliberális világ és értékrendszere annyira nem tud jól működni. Ezért az alt-right létrehozott egy sokak számára alternatívaként működő és megélhető világképet. A társadalmi nemről való gondolkodás ennek az illiberális államnak lényegi, meghatározó része. A »familiarizmus«, családközpontúság, a párhuzamos államilag finanszírozott kvázi civil szervezetek és a biztonságpolitikai diskurzus meghatározó Oroszországtól Trumpig mindenhol.

A saját világképük szerint ők csak reagálnak a kulturálisan baloldali elitek által ránk kényszerített „genderista” világképre, a szélsőséges feminizmusra.

Ez a nyelv az összeesküvés-elméletekkel láthatóan működik, gonoszok jobbra-balra, és a másik oldalon vagyunk mi, akiket támadnak. Ez a dichotóm gondolkodás a parazita állam sajátja. Sajnos ezt nagyon sokan minden reflexió nélkül alkalmazzák, mert a megtámadott helyzet hangsúlyozásával könnyű közösséget építeni. Mi egy tanulmányban ezt úgy jellemeztük, hogy az illiberális állam olyan, mint a fára telepedett tapló, amely a társadalom éltető nedvein él, de semmi újat nem hoz létre, csak további parazitákat termel, tudatosan minden intézményt elfoglalva. Ez az állam három dolgon alapszik: hogy családokról beszél és nem a nőkről; azon, hogy minden biztonságpolitika és minden veszély, hol a Soros, hol a migránsok, hol a »dzsender«; és a harmadik, hogy létrehoz egy párhuzamos, államilag fizetett NGO-intézményhálózatot, mely a szekuláris, emberi jogi diskurzussal szemben határozza meg magát. A parazita állam működéséhez a kollaborálók mellett kell ez az ellenségkép, mert önálló gondolat olyan sok itt azért nincsen.”