Polgárok védelmében

„Prőhle Gergely, meglehet, nem szorul védelemre. Lelkiismerete előtt ellengendő nyugalmat nyújthat neki a tény, hogy heves támadások érik mind népi-plebejus oldalról (nevezzük így), mind balliberális részről (nevezzük így). Az eset azonban túlmutat önmagán, a liberális-konzervatív polgárról szól, maradék helyéről a magyar közéletben. (Óh, ezek a kikerülhetetlen címkék, óh, szegény mindenestül kiátkozott liberalizmus, miközben büszkén hivatkozunk a liberális Széchenyire és Kossuthra, Deákra és Eötvösre.)

Mi is a baj Prőhle Gergellyel? Külső meggondolásoktól függetlenül nagy, osztatlan egésznek tartja a magyar kultúrát. A »Magyar Idők«-ben ezért aztán a fejére olvassák, hogy az általa vezetett Petőfi Irodalmi Múzeum rendezvényeinek vendégeit nem szigorú politikai kritériumok alapján válogatja meg, hogy ott – Uram bocsá’ – esetenként nem kormányhű szerző is szót kap. Holott ugye »ránk szavaztak«, amiért is »jogunkban áll« nem csak a parlamentben, hanem a kultúrában is fölényes többséget alkotni. Járul pedig ehhez a nyomósnak szánt érv, hogy a Múzeum a kormány pénzét költi. Így követve a dzsentri logikáját, miszerint a banda annak a nótáját húzza, aki egy százast nyomott a prímás kezébe. A hasonlat mindehhez még sántít is, hiszen a kormány nem a saját zsebébe nyúl, hanem az adófizetők pénzét költi. Révai József pedig, annak idején a kultúra állami kisajátításának ideológusa ma talán mégsem lehet immár példakép.”